Nem szeretném ismételgetni magam, de írtam már arról, hogy a modern, 21. századi ember életvitelétől, magatartásától és jellemétől – s nem is csak az időközben feltűnt materializmus és ateizmus hatására – teljességgel idegen, hogy hinni tudjon (vagy merjen?...) olyan dolgokban, amelyek számára, halandóként, földi mivoltában nem megtapasztalhatóak. „Hiszem, ha látom” – mondják gyakran, én meg csak fintorgok az ilyesmire. Ugyanis egyáltalán nincs szükségem arra, hogy lássam is azt, amiben hiszek… És hosszasan lehetne ezt még bonyolítani.
De minden erre fecsérelt sorunk felesleges is volna egyben.
Márpedig minden évben azzal kell szembesülnünk, így tavaszidőben, hogy a húsvét ünnepe, s a feltámadás, valóban ilyen megfoghatatlan fogalmakat hordoz magában a ma embere számára. S éppen ezért, valahogy kicsit mindig is távoli marad számára…
S ebből fakad (talán…), hogy a 21. század társadalma az ünnep(ek) felszínes külsőségeibe menekül…
A minap Surján László, az Európai Parlament egyik alelnökének facebookos bejegyzése irányította (vissza…) a figyelmemet ezekhez a gondolatokhoz. Idézem: „Alighanem reménytelen kérés, de mégis kimondom: a következő napokban jobb lenne tartózkodni attól, hogy köztársasági elnöknek javasoljatok fűt és fát. Nem a hatalmas hangzavarból tud kiemelkedni az a személy, akire (majd) minden magyar tisztelettel nézhet fel. Nem az orkánban, hanem a csendes szellő susogásában hallatszanak a fontos dolgok. A következő napokban inkább befelé forduljon mindenki. Tavasz van. Újuljunk meg mi is. Húsvét szellemében, a megváltás tudatában.”
Sajnálatos politikai botránytól volt hangos Magyarország az idei nagyhéten – bár magyarul, a böjtre utalva, s régiesen sanyarúhétnek is nevezték ezt az időszakot. De mondták az évszázadok során, például csendeshétnek is…
Épp ennek az elcsendesedésnek a szükségességére – és fontosságára! – utalt az internetes közösségi portálon „elejtett” bejegyzésében Surján László is, akivel bő tíz évvel ezelőtt, amikor ő még a magyar Országgyűlés tagja volt, jómagam pedig a Képes Ifjúság főszerkesztőjeként ténykedtem, baráti viszonyt, remek együttműködést sikerült kialakítanunk. Az egyébként kolozsvári születésű politikus rendszeresen küldött nekünk írásokat; enyhe túlzással ugyan, de állandó – és túlzás nélkül: megbecsült – külmunkatársként publikált a lapban, amikor pedig Budapesten jártunk a Sziget Fesztiválon, vacsorára hívta meg, és látta vendégül a szerkesztőség tagjait. Változatos és izgalmas politikai karrierje során az idén hetvenegy éves Surján megjárta a legkülönfélébb posztokat és pozíciókat – volt fent is, lent is, ahogy mondani szokás: a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alapító tagjainak egyike volt 1989-ben, majd az Antall-kormány népjóléti minisztere lett, s ezt a funkcióját megőrizte a későbbiekben a Boross-kormányban is. Miután már betöltötte a pártelnöki tisztséget is, a KDNP-ből – a belső viták kiéleződése nyomán – utóbb mégis kizárták (a támogatóival együtt…), s onnantól számítva pályafutását már a Fidesz parlamenti frakciójában folytatta, illetve a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) alapító elnöke lett. És így tovább Brüsszelig…
Számomra mindez most elsősorban azért érdekes, mert együttműködésünk egy másik fontos vetülete volt, hogy a 2000-es évek elején, amikor ő a Képes Ifjúság szívesen látott szerzőjévé vált, az MKDSZ webes felületén, az 1999-ben indul Magyar-Hon-Lap című, naponta frissülő internetes kiadvány szerkesztőjeként rendszeresen szemlézte az újságot. S tette ezt olyan alapossággal, hogy máig is, ha alkalmanként régi anyagok után kutakodva ütök be a Google-be egy-egy hatékonynak vélt, ám a puszta, s részben már megkopott emlékezettből mindenképp a hevenyészettség szintjén megragadó keresőszót, sokszor épp a Magyar-Hon-Lap archívumában találom meg a keresett írásokat. Hát igen, azt is mondják, hogy ami egyszer felkerül a világhálóra, az mindörökre megmarad – valahol, valamilyen szerveren, valamilyen okkal, valamilyen tárhelyen –, de személyes tapasztalatból tudom (és már erről is meséltem nem keveset…), hogy ez így egyáltalán nem igaz. Így hát a Magyar-Hon-Lap egyelőre egy kiváltképp szerencsésnek mondható kivétel is egyben, hiszen – annak ellenére, hogy a webes felület 2006 februárjában megújult – az archívumát gondosan megőrizték az üzemeltetők.
Ez pedig itt most egy kalpagemelés!
És elcsendesülés… Mert a politikai viharok nem tesznek jót a lelkünknek. Megtapasztalhattuk már korábban is, hogy olykor összetartó baráti közösségeket robbanthatnak szét (minden grafitbombánál hatékonyabban…), kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló kapcsolatokat marcangolhatnak széjjel, és a sárba tiporhatnak mindent, ami előző nap még fontos volt… Vagy legalábbis fontosnak tűnt!
Éppen ezért is örültem meg a minap Surján László gondolatainak. S bizakodom abban is, hogy kérése nem süpped el az általa is jelzett reménytelenségben…
Hiszen mindenképp ránk férne ezekben a napokban az óhajtott elcsendesülés…
Újuljunk meg mi is, húsvét szellemében, és a megváltás tudatában… Fedezzük fel magunkban a képességet – és a hitet –, hogy fel tudjuk fogni értelmünkkel azokat a fogalmakat is, amelyeket földi halandókként képtelenség volna megtapasztalnunk…
S próbáljuk meg kihallani a csendes szellő susogásából a valóban fontos dolgokat…
