Ifjú színészeink munkájukról és a forradalomról

Az Európa Kollégium Színjátszó Szakköre október 22-ei fellépésének az 1956-os forradalom és szabadságharc adott tematikus keretet, az újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ pedig helyet. A Kiss József nyomán színpadra vitt Az angyalok nem sírnak című dráma a fiatalok előadásában vastapsot kapott, s méltóképpen állított emléket hőseinknek. A produkciót követően arról érdeklődtünk a csoport tagjatól, mit jelent számukra ez a csapat, ez a darab, és nem utolsósorban az ünnep.

Gusztony Endre, az előadás rendezője, Hadközeg: – Maga Az angyalok nem sírnak egy egészen fergeteges próbafolyamat volt, rengeteg nevetéssel és jókedvvel. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire megszerettük ezt az előadást. Persze fontos a téma is, de valahogy a két dolog ötvözete – a megemlékezés és egy csapat fiatal közös munkájának eredménye – az, ami a legszebb számomra. 

Dedovity Tomity Lea, Ilona: – Ez az előadás meghatározó élmény számomra. Igaz, elsősorban a megemlékezésről szól, de nekem sokkal többet jelentett, hogy ezzel a csapattal hozhattuk létre. Csodálattal néztem a többieket, azt, hogy milyen beleéléssel és energiával állnak hozzá a témához és az előadáshoz egyaránt. Biztos vagyok benne, hogy a következő években sokszor eszembe jut majd ez a próbafolyamat. Szerencsésnek érzem magam, hogy velük lehettem, és hogy közösen éltük át az '56-os forradalom időszakát.

Kerekes Zalán, Tibike: – Számomra ez a csapat egy olyan álom, amelyből nagyon nehezen akarok felébredni. Hogy mit játszunk, annak addig nincs jelentősége számomra, amíg együtt vagyunk – jöhet bármi. A megemlékezést és magát az előadás üzenetét is lényegesnek tartom. Tudjuk, mi történt 1956-ban – fontos, hogy ne feledkezzünk meg azokról a hősökről, akik életüket adták a szabadságért. 

Görög Hanna, Orvos: – A színjátszó csapat nélkül már el sem tudnám képzelni a kolis életemet. Kötelességünknek érzem, hogy őseink és honfitársaink áldozataira emlékezzünk, és lerójuk irántuk érzett tiszteletünket.