Vasárnap Zenta és Ada után Szajánba is elvitték az Örökség határok nélkül elnevezésű programsorozatot, amely a magyarországi közösségek hagyománytiszteletével és annak megőrzésével ismerteti meg a külhoni magyarokat. A többi helyszínhez hasonlóan a szajáni kultúrotthonban is egész napos rendezvény várta az érdeklődőket: a látogatók szakmai beszélgetéseken, kézműves foglalkozásokon, táncos előadásokon, népviselet-bemutatókon és táncházban vehettek részt.
Prikler Szilvia Beatrix főszervező, a Szentendrei Skanzen és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Népi Építészeti és Tájház Központjának vezetője elmondta, hogy a hétvégén újabb közösségek csatlakoztak hozzájuk: ezúttal a Matyó Népművészeti Egyesület néptáncosai és kézművesei, valamint a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, illetve a Szlovák Tájház mutatkozik be.
Rónai Anikó, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Központ munkatársa elmagyarázta, hogy a megmozdulás a Tájház és Népi Építészeti Központ, valamint a Szellemi Kulturális Örökség Központ közös programja.
– Azért hoztuk el a matyókat, mert Magyarországnak is van egy Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzéke. Az ezen szereplő örökségelemek mögött mindig egy-egy olyan közösség áll, amely életben tartja a hagyományokat, és továbbadja azokat a következő generációknak. Most négy elemet mutatunk be: a matyó népművészetet, a csárdás élő hagyományát, a vonós népzene élő hagyományát, valamint a táncházmódszert. Ezeken keresztül szeretnénk megmutatni, milyen sokszínű a magyar szellemi kulturális örökség, és hogyan élnek tovább ezek a tradíciók a mindennapokban – magyarázta a szakember.
Kovács Virág, a Matyó Táncegyüttes művészeti vezetője elmondta, hogy a matyók három települést (Tard, Mezőkövesd, Szentistván) foglalnak magukba. Ők Mezőkövesdről érkeztek, így az ottani táncokat és viseletet mutatják be a közönségnek.
– Környékünkön korábban kevés volt a munkalehetőség, ezért a matyók távolabbi településekre, nagyobb városokba is eljártak dolgozni, hogy eltartsák a családjukat. Útközben sokféle kultúrával találkoztak, ami a viseletükre is hatással volt. A matyók rendkívül büszke emberek voltak. Van is egy helyi mondásunk: „Hadd korogjon, csak ragyogjon!” Ez azt jelenti, hogy még az anyagi nehézségek idején is mindennél fontosabb volt számukra a méltóság és a szép megjelenés. Ez az öltözetükben is megmutatkozott: drága anyagokat, valamint színes és gazdagon díszített kiegészítőket használtak. A ruházat egyúttal azt is jelezte, hogy viselője milyen társadalmi helyet foglalt el a közösségben – ismertette a művészeti vezető.
Dr. Filus Erika, a kiskőrösi Szlovák Tájház, valamint a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója elmondta, hogy Kiskőröst a 18. század elején a Felvidékről érkező, különböző hagyományú és nyelvjárású szlovák telepesek alapították, akiket az evangélikus vallás kötött össze.
– Kiskőrösön sajátos kultúra alakult ki, amelyre a környező települések hagyományai is hatottak, de a helyiek ezeket a saját ízlésük szerint formálták át. Ez a viseletükön is jól látható. A női öltözet egyik jellegzetessége a széles sziluett volt: a nők a szoknyák alá tollal töltött farpárnát tettek, erre kerültek az alsószoknyák, így alakult ki a jellegzetes forma. A viselet anyaga és színe azt is megmutatta, milyen alkalomra öltöztek. Ünnepeken gazdagabb, színesebb anyagokat használtak, míg hétköznapokon egyszerűbb, például kékfestő szoknyát viseltek. Az életkor előrehaladtával a ruházat fokozatosan sötétebbé és egyszerűbbé vált. Mi most egy viseletbemutatóval érkeztünk, emellett a Szlovák Tájház munkatársai kézműves foglalkozásokat is tartanak. A gyerekek kiskőrösi mintákat színezhetnek, hagyományos viseletbe öltöztethető papírbabákat készíthetnek, nemezelhetnek, illetve levendulazsákokat is tölthetnek. A levendula különlegessége, hogy azt mi magunk termesztjük és gondozzuk a kiskőrösi Szlovák Tájházban – mesélte dr. Filus Erika.
Nyitókép: Apróbb ajándéktárgyak is készültek
