Munkatársak a teátrum illúziója mögött

A színház az itt és most művészete. Egy előadás minden este ugyanabból a szövegből, a rendezői gondolatból és a látványvilágból indul ki, mégis minden alkalommal másként születik meg. A színészek aznapi állapota, a közönség figyelme, a tér, a fény, a hang és a pillanat egyszeri együttállása hozza létre azt az élményt, amely a függöny legördülése után már csak az emlékezetben él tovább.

A néző ebből többnyire a kész előadást látja: a színészt, a díszletet, a jelmezt, a fényt, a zenét, a taps előtti utolsó csendet. Ritkábban gondol arra, hány ember összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy az a néhány óra zavartalanul megszülethessen. Mielőtt a színész a színpadra lép, már rendezők, dramaturgok, tervezők, technikusok, öltöztetők, ügyelők, szervezők és számos más színházi munkatárs dolgozik azon, hogy az előadás világa felépüljön. A színház varázsa éppen attól törékeny, hogy miközben tudjuk, hogy a díszlet mögött szerkezetek, a kellékek mögött pontos előkészületek, a színpadi jelenlét mögött pedig hosszú próbafolyamat áll, nézőként mégis hajlandók vagyunk hinni annak, ami a szemünk előtt zajlik. Ez az illúzió csak akkor működik, ha a háttérben mindenki pontosan teszi a dolgát.

Az Újvidéki Színház új évadának küszöbén Lénárd Róberttel, az intézmény művészeti vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan születik meg egy előadás, kik dolgoznak a kulisszák mögött, hogyan hangolódnak össze a művészi, műszaki és szervezési folyamatok, és mi minden zajlik a háttérben, amíg a közönség elfoglalja helyét a nézőtéren.
 

A közönség a kész előadást látja. Hogyan kezdődik az a folyamat, amely elvezet a bemutatóig?

– Az évadtervet egy átfogó színházi koncepció előzi meg. Az Újvidéki Színház esetében ez alapvetően igazgatói hatáskör. Urbán András olyan kortárs színház megteremtésén munkálkodik, amely nem feltétlenül a formájában kortárs, hanem abban, hogy a máról beszél, és reagál arra a valóságra, amelyben élünk. Ebből a koncepcióból következik, hogy milyen előadások készüljenek, kiket hívunk rendezni, és milyen alkotótársakkal dolgozunk. A szereposztás már ennek az előkészítő szakasznak a későbbi része.

Mennyire határozza meg a terveket a rendelkezésre álló költségvetés?

– A költségvetésünk évek óta nagyjából változatlan, miközben az árak emelkednek. Amikor például az ukrajnai háború kitörésének pillanatában drágult a vas, a díszletek előállítási költsége csaknem a kétszeresére nőtt. A szállítás és számos más szolgáltatás is többe kerül. A művészi tervezés során ezért folyamatosan figyelembe kell vennünk az anyagi kereteket. Egy előadás színvonalát nem csupán a díszletre fordított összeg határozza meg: az is számít, milyen rendezőt és alkotókat tudunk felkérni. A tervelfogadáskor a vezetőség mérlegeli, hogy a díszlet- és jelmeztervek megvalósíthatók-e a rendelkezésre álló összegből.

Kik kapcsolódnak be egy produkció létrehozásába?

– Ez mindig az adott előadástól függ. A rendező mellett dolgozhat dramaturg, író, díszlet- és jelmeztervező, zeneszerző, fény- és hangtervező, valamint rendezőasszisztens. Van olyan zeneszerző, aki távolról küldi az elkészült anyagokat, más pedig végig jelen van a próbákon. A 3nővér zeneszerzője például folyamatosan együtt dolgozott a társulattal és a hangtechnikussal, a próbák során alakította a zenét. Mindkét módszer működőképes, ha megszületik a kívánt végeredmény.
 

Mire a színészek megkezdik a próbákat, már készen vannak a látványtervek?

– Ideális esetben igen. Az első próbán már nagyjából tudjuk, hogyan néz majd ki a díszlet és a jelmez. Ez a színészt is segíti, hiszen a kosztüm vagy a tér inspirálhatja a szerep megformálásában, vannak azonban rugalmasabb, improvizatívabb munkafolyamatok is. Az 1981 esetében például próba közben folyamatosan változott, mire van szükség, és még az utolsó héten is kerültek új elemek az előadásba. Ez hosszabb, megszakításokkal, februártól októberig tartó folyamat volt. Egy átlagos produkció próbái csaknem két hónapot vesznek igénybe.

A színház saját műhelyeiben készülnek a díszletek és a jelmezek?

– Kisebb munkákat helyben is el tudunk végezni, de nincs akkora műhelyünk, amelyben egy teljes nagyszínpadi díszlet elkészülhetne. A varrodában főként igazításokra és kisebb feladatokra van lehetőség, a nagyobb munkákhoz külsős szakembereket vagy cégeket vonunk be. Az Anna Karenina hatalmas fémajtókból álló díszletét is külső cég gyártotta le, ettől azonban a színház műszaki munkatársainak még rengeteg feladatuk marad: együttműködnek a tervezőkkel, átveszik, felépítik és működtetik a díszletet.
 

Milyen szervezeti egységek biztosítják a színház működését?

– Az igazgató alatt különböző részlegek működnek. Én a művészeti részleget vezetem, emellett meghatározó a műszaki szektor, amelyhez a díszlet, a kellék, a fény- és hangtechnika, valamint a jelmez tartozik. Az irodai háttérhez a szervezés, a PR és a marketing mellett a jogi, a pénzügyi és a közbeszerzési feladatok is hozzátartoznak. A színház azonban a jegypénztárosoktól az öltöztetőkig és a nézőtéri munkatársakig mindenki közös munkájából áll össze. A jegypénztáros különösen fontos, hiszen gyakran ő az első ember, akivel a néző találkozik.

Ki hangolja össze ezt a sok részfolyamatot?

– Ebben kulcsszerepe van az ügyelőnek. A magyar elnevezés talán nem érzékelteti eléggé a munkakör jelentőségét; az angol stage manager pontosabban utal arra, hogy valódi irányítói feladatról van szó. Az ügyelő a próbafolyamat alatt összekötő kapocs az irodák, a műszak és az alkotók között. A bemutató után ő képviseli a rendező instrukcióit, ellenőrzi, hogy az előadás előtt minden rendben van-e, és szükség esetén próbát is tart. Nálunk Bíró Alexandra és Lovas Csilla végzi ezt a munkát. Egy produkció könnyen széteshetne az ügyelő és – ha van – a rendezőasszisztens szervezőmunkája nélkül.

Mikor kapcsolódnak be a műszaki munkatársak a próbafolyamatba?

– A próbák kezdetén általában a rendező és a színészek dolgoznak együtt, különösebb technikai háttér nélkül. Ahogy közeledik a főpróbahét, egyre többen kapcsolódnak be. A fény- és hangtechnikusok valósítják meg azt, amit a tervező vagy a zeneszerző elképzelt. Előfordul, hogy helyi szakember készíti el a fénytervet, máskor a rendező ragaszkodik a saját munkatársához. A beállításokat közösen végzik el, az előadásokon pedig már a színház technikusai ügyelnek arra, hogy minden az eredeti elképzelés szerint működjön.

Mennyi idővel a bemutató előtt kerül be a díszlet a próbákra?

– Arra törekszünk, hogy a színészeknek legyen idejük megszokni a teret. Például az Anna Kareninát már három héttel a bemutató előtt a kész díszletben próbálták. Előfordult olyan is a színház történetében, hogy a díszlet csak a főpróbára érkezett meg, de ez soha nem volt általános, az utóbbi években pedig különösen figyelünk az időzítésre. A főpróbahét ettől függetlenül mindig sűrű és megterhelő időszak, hiszen ekkor áll össze az addig külön-külön készülő elemekből a teljes előadás.

Hogyan fér meg egymás mellett a próba és az esti előadás?

– Két játszóhelyünk van, így miközben a nagyszínpadon építik az esti vagy a másnapi előadás díszletét, a társulat a kisteremben próbálhat. Van olvasótermünk is az olvasó- és beszélgetős próbákhoz, de szükség esetén más tereket, például az előcsarnokot is használjuk. A próbák időtartama változó: lehet egy délelőtti vagy délutáni, három-négy órás próba, illetve hosszabb, akár délelőtt tíztől délután négyig tartó munkanap. Ezt az előadás jellege, a rendező igénye és az aznapi műsor egyaránt meghatározza.

Mi zajlik az esti előadás előtt?

– Ha egy produkciót két hétnél régebben játszottunk, rendszerint felújító próbát tartunk, vagyis a színészek aznap gyakorlatilag kétszer mennek végig az előadáson. A próbát ideális esetben másfél-két órával a kezdés előtt befejezzük. Ezután következik a testi és hangi bemelegítés, a smink, a frizura és az öltözés. Egy sminkes-fodrászunk és két öltöztetőnk van. Utóbbiak nem csupán az átöltözéseknél segítenek: tisztítják, rendben tartják és kikészítik a jelmezeket, vendégjáték előtt pedig összecsomagolják őket.

Mi történik a díszletekkel és jelmezekkel két előadás között?

– A tárolókapacitásunk nem elegendő, ezért a nagyobb díszleteket egy külső, újvidéki raktárban tartjuk. Például az Anna Karenina előkészítése azzal kezdődik, hogy a műszak behozza onnan a díszletet, amelynek felépítése egy egész napot vesz igénybe. A jelmezek nagy része a színházban marad. A díszleteket és kosztümöket akkor engedhetjük el, amikor egy előadást végleg leveszünk a műsorról.

Felhasználják később ezeket az elemeket?

– Alkalmanként igen. Készült már úgy előadás, hogy a rendező kiment a raktárba, kiválasztotta a használható darabokat, és azokból építettük fel az új teret. Máskor egészen különleges kellékekre van szükség. Például a Balkáni kém díszlettervezője arra törekedett, hogy a nyolcvanas évek világát a legapróbb részletekig hitelesen teremtse meg. A cukortartótól és a szekrényektől az újságtartóban lévő korabeli Burdáig minden ezt az időszakot idézi. A néző talán nem is érzékeli külön-külön ezeket a részleteket, együtt azonban megteremtik azt a világot, amelyben az előadás megszülethet.