Ma Tuzsálem napja van – üzenem innen is Bajtai Kornélnak.
Mint írtam is már róla néhány héttel ezelőtt (The best of Facebook – vol. 2., Magyar Szó, 2011. szeptember 17.), a Magyar Szó újságírója-szerkesztője naponta jelentkezik a Facebook internetes közösségi portálon a különféle kalendáriumokat, névnapköszöntős kis összefoglalókat mímelő és gúnyoló (részben irritáló…), de mindenképp azok számlájára poénkodó jegyzeteivel. S ha azt halljuk a tévében mindennap, hogy mindenféle stand up commedy-s menőmanók a „humor nagyágyúi”, akkor bizony én sokkal szívesebben szavazok mégis csak Bajtai Kornélra. Hiszen az említett kis jegyzetei mindenképp a kedvenceim közé tartoznak.
Az én személyes kis kalendáriumomban pedig ma mindenképp Tuzsálem napja van – üzenem hát innen is Bajtai Kornélnak! (Miért? Mondott talán valaki Szilvesztert?!...)A Tuzsálem török eredetű név. Jelentése: árulkodó, panaszkodó vénember, modernebb értelmezésben spicli, névtelen feljelentgető, besúgó. De egyes etimológiai értelmezések szerint hipochondert is jelenthet. A török hódoltság idején honosodott meg nyelvünkben, de más környező népek nyelve is őrzi még ugyanezt a kifejezést. A szerbben például „tužibaba” formában maradt meg napjainkig is, nagyjából ugyanabban a jelentésben. S létezik még az ugyancsak azonos szótőre visszavezethető népi dalforma, a „tužbalica” vagy „tužaljka” is, amelyik pedig a magyar népzenében inkább keservesként ismert. Ez a dalforma nemcsak a szerbeknél, de a horvát és montenegrói népi kultúrában is meggyökeresedett. Utóbbiak az úgynevezett guzlica (gusla) népi hangszer kíséretében adják elő, szigorúan csak a hegyoldalban, mert urbánus közegben – ugyancsak az évszázados népi hagyományokhoz igazodva – hülyére pofozzák, aki meg merészeli nyikorgatni az egyhúros hangszert. A modern „tužbalica” egyik közismert alkotása a „Sa Lovćena vila kliče, oprosti nam Dubrovniče... ” kezdetű népi ének, amelyik megjelenése után három hónapig volt listavezető a Billboard, és a hágai nemzetközi törvényszék közös sikerlistáján.
Bajtai Kornél humoros névnapköszöntőit, illetve névnapköszöntő-paródiáit eredendően a Facebookon publikálja – de külön öröm számomra, hogy épp a Magyar Szó mai számában végre nyomtatott formában is, terjedelmes válogatásban mutatkozik be ezekkel az írásaival –, és tagadhatatlan, hogy ma már ez a közösségi portál az internetes humor egyik központi gyűjtőhelye, útkereszteződése. Rómát, kérem tisztelettel, el kell felejteni, ma már nyugodtan mondhatjuk: minden út a Facebookra vezet…
Zenész barátom írt például a napokban az üzenőfalán arról, hogy új együttest alapít: „Gondoltuk csinálunk egy bandet, ami csak búcsúkban lép fel... Szóval non stop búcsúkoncert...”
A zenekar minden fellépése – már a karrierje elején is – egy búcsúkoncert lesz… Naccerű!
Egy másik barátom pedig (hűűű… nagyjából néhány hete is lehet ennek ma már…) egy sokkal elmélyültebb idézetet másolt be az üzenőfalára: „48-ban kényszernyugdíjazzák, Szentendrén lesz földműves, majd Inotán és Tiszapalkonyán raktáros. Ez a földműves írta a Karnevál című nagyregényt, a raktáros pedig a Patmosz című esszéfüzért. Istenem, ilyen a magyar paraszt, néha összedob egy párkötetes regényfolyamot!” Igen, az idézetben természetesen Hamvas Béláról van szó…
Az élelmiszerekkel, a gasztronómiával viszont érdemes lesz óvatosan bánni a közösségi portálokon – nem csak úgy megosztani meggondolatlanul mindenkivel –, mert ha nem vigyázunk, megrágják a csokoládénkat, mint ahogy az a minap az enyémmel is történt:
╔╦╦
╠╬╬╬╣
╠╬╬╬╣ Ki evett a csokimból?
╠╬╬╬╣
╚╩╩╩╝
Tegye fel a kezét, aki megrágta a szélét! (De nem én bántottam, mert ha én eszem, akkor nem marad belőle – mondja most erre feleségem…) Nagyon szimpatikusak nekem mellesleg ezek az írásjelekből kialakított kis rajzocskák, külön kedvelem ezeket, mára már kisebb gyűjteményt hordtam össze belőlük egy gondosan ápolgatott Wörd-fájlban. Sőt, közülük némely sikerültebb olykor egy-egy képverssel is felér… No, jó! (Ha ez így egyeseknek túlzásnak tűnne, akkor megengedően pontosítunk sebtében…) Ezek némelyike egy-egy képesített bökverssel is felér… (Panaszoltam korábban már azt is ugyanezeken az oldalakon, hogy ez a határműfaj – inkább sajtó, mint irodalmi, de mégis vers, mégis költészet a maga módján – felettébb sajnálatos módon, de kiveszett a kortárs tömegtájékoztatásból; nemcsak a vajdasági magyar, de az anyaországi sajtóból is…)
De nemcsak a Facebookon nevetgéltünk, röhögcséltünk az elmúlt esztendőben sem. Így például igencsak heves hahotázásokra adott okot az úgynevezett Bullshit Generator is (elérhető a http://www.vancso.hu/bullshit internetes címen). Nos hát, a „bullshit” angol kifejezést szerintem ma már teljesen felesleges lenne lefordítani vagy magyarázni, a generátor pedig magyarul is lehet generátor. Innen választottam végül még néhány valódi aranyköpést a mai, a szokásosnál talán kissé lazább összeállításunk lezárásaképp. Néhány címzetes gyöngyszemet, illatos bullshitet:
– Célom kiválasztani a kvázi-projekt-szerű költségérzékeny szegmenst.
– Ne felejtsük el sztenderdizálni a kihívást jelentő értékláncot.
– Most kell befolyásolni az integrált megoldásokat.
– Alkotó folyamat keretében kell életre kelteni a globális preferenciák szerinti kontextust.
– Létfontosságú dolog szinkronba hozni az atipikus versenyelőny-forrást.
– Belső kommunikáció révén kell termékesíteni a prudens koncepciót.
Nos hát, aki ilyesmit hall, azonnal tudhatja, hogy egy minden hájjal megkent gonosztevővel, szemfényvesztővel van dolga. Ne higgye el neki azt sem, ha kérdez valamit – ha ugyan megért belőle bármit is… Még így, Tuzsálem napján se!
