Egy héttel ezelőtt kapta meg Palics és Moszkva az Aranyalma díjat, amelyet az idegenforgalommal foglalkozó újságírók nemzetközi szervezete ítél oda. Rangos elismerés, büszkék lehetünk rá.
Jó reggelt
Emlékszem, gyerekkoromban milyen nagy örömmel vártam minden évben az Eurovíziós Dalfesztivált. Érdekes volt a sok különböző nyelvet hallani.
Mi sem utal leginkább a nyár közeledtére, mint az egymás után sorjázó fesztiválok. Szabadkán a fesztiválidény az idén a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozattal kezdődött, s jóformán alig ocsúdtunk fel a múlt hétvégi kiállítás-, rendezvény-, koncert- és tárlatdömpingből, alig tudtuk még magunkban „ízlelgetni”, „helyre tenni” a frissen kapott kulturális élményeket és csemegéket, máris itt a következő tömegrendezvény.
Gyermekkorom végét attól az időponttól datálom, amikor a középiskolában elkezdtünk tanulni a második világháborúról, és az egész iskolát kivezényelték az akkor újonnan elkészült Schindler listája című film vetítésére. Sírógörcsöt kaptam a film közepén, a végén kivezettek a moziból.
Költözünk. A hőmérő higanyszálának emelkedésével párhuzamosan kis lakásunk mikroközösségének közhangulata történelmi mélypontra süllyedt, amikor kiderült, hogy egy rosszul elkönyvelt számla miatt lekapcsolták a hálózatról az előtte sem kifogástalanul működő vonalas telefont.
Nem mindennapi csörgésre riadt fel a jordániai Hanan Mahmud Abdul Karim (36), aki császármetszéses szülés utáni fájdalmait pihente volna, mikor váratlanul egyre hangosabban morajló és egyre nagyobb fájdalmakkal járó ismeretlen telefonzúgás keserítette meg életét. A csörgőhang nem az éjjeliszekrényről, hanem éppenséggel a nő gyomrából szólat meg.

