Május 10-e a madarak és fák napja. 20 európai országban vizsgálták a madarakat, és arra a megállapításra jutottak, hogy az elmúlt 25 évben 45 százalékkal csökkent egyes fajok állománya. Így például lényegesen kevesebb bíbic, fogoly és gerle van. De nagy arányú a csökkenés a molnárfecskék esetében is.
Éppen a fecskék jutottak eszembe a világnap kapcsán. Emlékszem, falun mennyire örültünk jövetelüknek, s milyen pontosan tudták, mikor kell útnak indulni, mert ha maradnának, a halál várna rájuk. Ma már fecskefészkeket alig látunk, a parti fecskéknek meg egy, Hajdújáráshoz közeli tanyán maga a gazda teszi elérhetővé a löszfalat, hogy ott otthonra leljenek. Ezen – a kirándulókat is fogadó – tanyán, a gazda nem használ semmilyen szúnyogok elleni szert. Azt mondja, itt vannak a fecskék, és azok összeszedegetnek minden szúnyogot.
Én a városban nem látok fecskét, de vannak feketerigók az udvaromban. Nem is értem, hogyan maradnak meg a sűrűn lakott városi környezetben. Kapirgálnak a pázsiton, rigófüttyöt is hallok néha. Nem félnek az emberektől, kedvesen járnak-kelnek. Jó látni őket a reggeli simogató napsütésben. Boldogok, elégedettek. Itt a városban is.
