A statisztika segít az újságírónak, hogy jobban átlássa, megértse a dolgokat. Ezt még újvidéki gyakornokoskodásom idején hallottam Szavics György szerkesztőtől.
Az adatok valóban sokszor maguktól beszélnek. Sokatmondó a Szerbiai Kormány Társadalmi befogadással és a szegénység csökkentésével megbízott csapatának nemrég közzétett kimutatása is.
Nagybecskerekről például kiderült, hogy az ott élők számára megfelelő az életminőség, a fejlettebb városok közé tartozik. A kimutatás adatai viszont már nem támasztják alá a fenti állítást. Mivel hogy a havi átlagbér a legnagyobb bánáti városban a köztársasági alatt van. Átlag alatti a főiskolát elvégzett személyeknek a száma is. Azzal sem érdemes dicsekedni, hogy a Béga menti városban többen részesülnek szociális juttatásban, mint másutt.
De vannak pozitív mutatók is: a háztartások 97 százaléka rá van kapcsolva a központi vízvezetékre, 63 százalékuk pedig a szennyvízlevezető hálózatra is. Csak azt nem írták oda, hogy tizenegy éve a magas arzéntartalom miatt tilos a vezetékes víz használata. Meg hogy a szennyvíz megtisztítása sincs megoldva.
