Cudar egy világban élünk. Csaknem mindenhol megpróbálnak meglopni bennünket, általában sikerrel, s leginkább semmit sem tehetünk ellene.
2026. szeptember 28., hétfő
Jó reggelt
A bőbeszédű ezermester épp bütykölgetett tágas műhelyében, amikor nagyot az ujjára sózott a kalapáccsal. A valamivel arrébb álló negyedikes Pirike szeme láttára és füle hallatára.
Tamarind. E szóval ébredtem a minap, anélkül, hogy előtte bárhol olvastam, hallottam volna.
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni az idei Frankfurti Könyvvásárt, akkor az átfedések lenne az első szó, amely az eszembe jut. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor Magyarország volt a Schwerpunktland, valószínűtlen lett volna, hogy a slam poetry színpadot kapjon egy fél délutánra, méghozzá olyan témával, mint a Star Wars, ezt szintén a komolytalanabb műfajokhoz szokták sorolni.
Esik. Ha állunk, buszra várunk, vagy átmegyünk az utcán, ugyanaz történik.
Egy településen, városban nemcsak attól érezzük jól magunkat, ha a közterek tiszták, rendezettek, a házak homlokzata nem omlik a nyakunkba, hanem visszaköszön róluk a történelem, de attól is, melyik utca, tér milyen nevet visel.