Nem tudom, más városokban megfigyelhető-e a jelenség, de Szabadkán vannak bizonyos napok, amikor egyszerűen úgy tűnik, megőrülnek az autósok. Az egyik alkalom, amikor erre sor kerül, ha esős, csapadékos idő van.
Jó reggelt
Csodálatos, milliárdnyi leheletfinom szálból font „szőttest” alkotnak a véletlenek – fordul meg gyakran a gondolataimban. Sokan sorsként, egyesek eleve adott „fátumként” élik meg e hihetetlenül szövevényes véletlen-sorozat-együttest, amely – nap nap után – valamennyiünk éltét determinálja.
Aláírtam! Igen, az este aláírtam a saját nyílt levelemet, amelyet most közzéteszek.
Idejében érkezett a két ember, és a szűk utcában is sikerült elsőre és pontosan bemanőverezni az udvarba, hogy a kisteherautó platójáról leszórják a földet. Csakhogy a hidraulika elromlott, és a plató rettentően lassan ereszkedett vissza a helyére.
A minap olvastam egy tanulmányt arról, hogy az emberek sokkal szabadabban és agresszívebben adnak hangot véleményüknek (vagy védelmezik azt) virtuális felületeken, mint „élesben”, tehát a szemtől szembeni beszélgetések során. Mondani sem kell, ez a felfedezés nem rengette meg egészében a tudományos világot, sőt a hétköznapi ember társadalmi viszonyait sem fordította fel, hiszen az internet-kapcsolat felgyorsulása révén ezt a legtöbben már évekkel ezelőtt megtapasztalták.
Ha a vezető rendőrt lát az úton, ahelyett, hogy örülne, hogy a rend őrei már puszta jelenlétükkel is lassításra kényszerítik a száguldozókat, nemhogy nem örül nekik, hanem összeszorul a gyomra. Nekem is.

