Gyermekkorom végét attól az időponttól datálom, amikor a középiskolában elkezdtünk tanulni a második világháborúról, és az egész iskolát kivezényelték az akkor újonnan elkészült Schindler listája című film vetítésére. Sírógörcsöt kaptam a film közepén, a végén kivezettek a moziból.
Jó reggelt
Költözünk. A hőmérő higanyszálának emelkedésével párhuzamosan kis lakásunk mikroközösségének közhangulata történelmi mélypontra süllyedt, amikor kiderült, hogy egy rosszul elkönyvelt számla miatt lekapcsolták a hálózatról az előtte sem kifogástalanul működő vonalas telefont.
Nem mindennapi csörgésre riadt fel a jordániai Hanan Mahmud Abdul Karim (36), aki császármetszéses szülés utáni fájdalmait pihente volna, mikor váratlanul egyre hangosabban morajló és egyre nagyobb fájdalmakkal járó ismeretlen telefonzúgás keserítette meg életét. A csörgőhang nem az éjjeliszekrényről, hanem éppenséggel a nő gyomrából szólat meg.
Rendre előcsalják belőlem a hitetlen Tamást a különféle kimutatások. Újabban az, hogy a magyar nyelvben körülbelül 5000 féle káromkodás van.
Nincs rosszabb annál, amikor írni kellene, az ihlet viszont várat magára. Az ember lázasan gondolkodik a papírra (számítógép képernyőjére) vetendő dolgokon, mereven bámulja szövegszerkesztőjének fehérségét, s egyre töri a fejét azon, hogy mivel kellene betölteni a kért 1500 karakteres anyagot.
Néha bizony a „kisdolog” is nagyon nagy és komoly tud lenni. A „nagydologról” nem is szólva.

