Az utóbbi években elképesztő mértékben megszaporodtak a gyógyszerreklámok meg a fiatalítást szolgáló kenceficék, tabletták és egyebek népszerűsítése.
A közösségi oldalon is jut egy napra legalább tíz jó tanács abból, mit kell tenni ahhoz, hogy a korunknál fiatalabbnak látszunk. De miért is akarunk fiatalabbnak tűnni? Kinek kell ez? A külvilágnak? Vagy magunkat akarjuk becsapni, hogy nem 40-50 évesek vagyunk, hanem 10-zel kevesebbek? Nyilván embere válogatja.
Pedig, ha belegondolunk, milyen kedvesek azok a nénik és bácsik, akik méltósággal viselik korukat. S nem csak a 80 évesekre gondolok, lehet a 40-50-60 évvel is megbékélten élni, s lehet nevetségesen viselkedni, öltözni.
Életkorunk elfogadása nekem sokkal szimpatikusabb, mint a keserves harc a soha vissza nem hozható fiatalságért. Én nemcsak a műmelleket meg a botoxos szájat ítélem el, hanem az életkor fel nem vállalását is. S azt gondolom, életvitelben is sokkal jobb, egészségesebb megbékélni, mint folyton küzdeni az elérhetetlenért, aminek ráadásul semmi, de semmi értelme sincs.
