A könyv alaki előfeltétele az írás, ugyanis írással rögzített szövegeket tartalmaz. A könyvet az jellemzi, hogy hordozható, távolra is eljuttatható, valamint hogy szövege folytatólagosan van lapokra írva.
2026. május 2., szombat
Irodalom
Ugyancsak a naplóforma határozza meg a Bálint István által Végel könyve mellé helyezett Hódi Sándor Jugoszlávia bombázása és Major Nándor Kosovói gyötrelem című műveket,1 de említhetjük akár Utasi Csaba Abszurdumok abszurduma címmel megjelent háborús naplójegyzeteit is, amelyek 2001-ben a Hídban jelentek meg folytatásokban.2 Ez utóbbi esetében a hidak bombázása különösen fontos, ugyanis Utasi megjegyzi, hogy a péterváradi és a kamenicai híd lerombolása után kezdett el rendszeresen feljegyzéseket készíteni.
„Nem szeretem a sekrestyés költészetet, amelynek művelői azt hiszik, hogy egy vers akkor istenes vers, ha sokszor emlegetik benne Istent, a Szentháromságot, Szűz Máriát. Egy vers, ha szép istenes vers, akkor Istenről szól.
Zalán Tibor költő, próza- és drámaíró soha nem szavazott senkit se be, se ki sehonnan sehová, ami – ha akarjuk – akár politikai magatartásnak is tekinthető. A vele készült interjúnkból kiderül az is, hogy lényegét tekintve egy nagyon szűk világban él, amelyikben csak az érzékeny dolgoknak van létjogosultságuk.
Amennyiben egy amerikai író leírja, hogy valaki az autóban megevett egy túrós rétest, akkor biztosak lehetünk afelől, hogy mindez valóban egy gépkocsiban történt, a rétes pedig túrós volt, nem mákos vagy meggyes. Ezzel szemben ha egy közép-kelet-európai szerző tollából szalad ki a fenti mondat, már aggályaink támadhatnak, nem repülőgép-e a színhely, s volt-e egyáltalán rétes a tálcán.
Zemkó Attila: Érkezik Télapó (J. J.