„Nem szeretem a sekrestyés költészetet, amelynek művelői azt hiszik, hogy egy vers akkor istenes vers, ha sokszor emlegetik benne Istent, a Szentháromságot, Szűz Máriát. Egy vers, ha szép istenes vers, akkor Istenről szól. Nekem fontos, hogy verseimben kegyetlenül őszinte legyek, akár saját magamról, akár másokról van szó. A szerepjátszásba egy idő után belefárad az ember, a mosolyba, ami nem őszinte, kifáradnak az ember arcizmai. (...) A papi hivatásba is bele lehet fáradni, ha az ember csak végzi a liturgiát napról napra, mint egy tévébemondó, aki beolvassa a híreket. Azért szoktam én vasárnaponként mindig fejből beszélni, még ha nem is készülök, mert más az élőszó, amit szívből mondunk, mint ha előre megtanulunk egy szöveget vagy egy az egyben letöltjük az internetről a kész miseszöveget. (...) A papot nem veszik emberszámba. Ez így kegyetlenül hangzik, de valahogy úgy vannak vele a hívek, hogy becsengetnek a paphoz temetés, esküvő, keresztelés alkalmával, tehát amikor valami történik a családban, különben nem tudnak mit kezdeni a pappal...
Ezt különösen vasárnapokon érzem meg, amikor a hívek szépen hazamennek a családjukhoz vasárnapi ebédre, és otthagyják a papot. A huszonhét év alatt nagyon kevesen kérdezték meg, hogy atya, van-e valamire szüksége, vagy atya, hogy van, vagy miért szomorú. (...) A magyar papok nagy többsége a mai napig nem beszéli szépen az anyanyelvét, nem olvas magyar irodalmat, ezért van az, hogy nem érdekli őket az irodalom. Papi társaságban mondjuk a sportról beszélgetnek, talán még a csirketenyésztésről is, de irodalomról soha” – mondta el többek között Bogdán József papköltő a Sikolynak adott Kegyetlen őszinteséggel című mélyinterjújában, amelyet KOVÁCS Jolánka készített. Az irodalmi és művészeti folyóirat 25. számában megjelent beszélgetés, akárcsak BOGDÁN József versei, a folyóiratszám TOLL ÉS REVERENDA című részében olvasható.
A kiadvány A FALU című szépirodalmi összeállításában a falusi, a vidéki miliő kel életre. Itt találhatók CSEKE Gábor és NAGY FARKAS DUDÁS Erika versei, JOEL Kha haikui, SÁNDOR Zoltán, KOVÁCS Jolánka, KÁLMÁN Mari, CSUSZNER Ferencz, KÓNYA-KOVÁCS Otília, KISSLAKI László, SZILÁGYI PERJÉSI Katalin, MIHÁLYI Czobor, KALÁSZ István, SZÖGI Csaba, LOVRA Éva és FERENCZ Klaudia prózája, valamint NAGY Zopán és NYÍRFALVI Károly esszéje.
A KÉPZELET ERŐDÍTMÉNYEI címet viselő folyóiratszámot záró részben jelentek meg JÁSZ Attila versei és FENYVESI Ottó John Lennonhoz íródott verse, és itt kaptak helyet új kötetekről szóló kritikák és könyvismertetők. Jász Attila Alvó szalmakutyák c. verseskötetéről KIRILLA Teréz, Spiró György Tavaszi Tárlat c. regényéről SZÖGI Csaba, Esterházy Péter Esti c. prózakötetéről SÁNDOR Zoltán, Lovász Krisztina Adélka szerint c. elbeszéléskötetéről CSÍK Mónika, Nagy-Koppány Zsolt Amelyben Ekler Ágostra – emlékezünk c. regényéről BERÉNYI Emőke, Szilágyi István Bolygó tüzek c. novelláskötetéről FEKETE J. József, Garaczi László Arc és hátraarc c. regényéről MARKOVICS Annamária, Krasznahorkai László–Max Neumann Állatvanbent c. művéről pedig SÁFRÁNY Attila értekezik.
A muzslai Sziveri János Művészeti Színpad gondozásában megjelenő folyóirat idei negyedik, téli számának a borítóján SZAKOLCZAY Lajos limerikjei és CSÍK Mónika verse kaptak helyet. A számot a százhúsz éve telepített Muzsláról és muzslaiakról készült régi felvételekkel illusztrálták.
