Hosszú évek óta napi szinten utazok be Újvidékre, így volt alkalmam figyelemmel követni a tartományi székváros és a környező települések folyamatosan változó utcaképét. Mindez leginkább a város vonzáskörzetéhez tartozó települések esetében a legszembeötlőbb. Gombamód épülnek a tömbházak, amelyek az egyre növekvő lakásínséget hivatottak csillapítani, miközben a múlt épített örökségeit, sok esetben, gátlástalanul eltüntetik a föld felszínéről. Néhány héttel ezelőtt Járekon átutazva, meglepődve tapasztaltam, hogy a fő utcán sorakozó díszes sváb házak némelyikét rövid idő alatt részben vagy teljesen elbontották. Igaz, hogy néhány közülük elhanyagolt állapotban volt, mégis a település múltjának szerves részét képezik. Százéves vagy még annál is régebbi épületekről beszélünk, amelyek a második világháború vége óta megmaradhattak eredeti állapotukban. Erre most hirtelen, egyik napról a másikra két ilyen régi épületet eltüntettek a föld felszínéről. A folyamat megakadályozása érdekében vajmi keveset tehetünk, azonban fájó szívvel veszem tudomásul, hogy épített örökségünk, a múltunk egy-egy darabkája, a szemünk láttára válik semmivé.
