itt most
a szakadék fölött
védőháló nélküli kötéltánc
ostoba vagy ha azt hiszed
puhább bélésed téged megóv
lezuhanunk
mind összetörünk egyszer
majd valaki újra összerakja
a mozaikot talán kincses
erdővel a háttérben
meleg kenyérrel a kézben
és a távoli tájon majd
újra bekormoz mindent
a pusztulás ege
akkor ott
