Életre kelt fantázia

A szentmihályi Galambos István neve Vajdaság számos pontján ismerősen csenghet. Nincs olyan búcsú vagy kirakodóvásár, amelyen eddig ne jelent volna meg, és ahol feltűnik, ott standjával gyorsan a gyermekek kedvencévé válik. A férfi több mint tizenöt évvel ezelőtt kezdett el fajátékokat készíteni, előtte – édesapjához hasonlóan – fémmegmunkálóként dolgozott.  Akkoriban az volt a célja, hogy teljesen függetlenné váljon szüleitől, vagyis hogy feleségével saját lábukra álljanak. Egy alkalommal a munkahelyéről hazafelé egy darab fát talált a földön. Hazavitte, majd addig vágta, szeletelte, faragta és szabta, amíg el nem készült az első autója. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy akár fajátékok készítésével is foglalkozhatna.

– Elkezdtem egyszerűbb játékokat készíteni, amilyeneket gyermekként szerettem. Így született meg az első repülőgépem, teherautóm, autóm, vonatom, a kockáim és mindenféle modell, ami csak eszembe jutott. Ezeket idővel fejlesztettem és módosítottam. Apránként beszereztem a legfontosabb asztalosszerszámokat és munkaeszközöket. Ezek a világ legegyszerűbb játékai, nincs bennük semmi bonyolult vagy lenyűgöző. Hagyományos, fából készült játékokról beszélünk, amelyek nem tartalmaznak műanyagot és nincsen bennük semmilyen digitális tartalom: sem hang, sem fény. Egyszerűen csak össze kell rakni őket. Saját elképzeléseim és becsléseim szerint készítem el ezeket. Ötleteket merítettem az internetről, ami fejlesztette a kreativitásomat, kitágította a látókörömet, de a kézművesség maradt mindennek az alapja – mesélte a játékkészítő.

Amikor István 15 évnyi munkaviszony után elvesztette az állását, úgy döntött, hogy teljes mértékben hobbijának szenteli az életét, és ez maradt az egyetlen bevételi forrása. Azt mondja, hogy az általa készített játékok egyidősek az emberi civilizációval. Szavai szerint az általa életre keltett csodák valamikor fából készültek, később agyagból vagy szövetből, de mindig természetes anyagokból, amelyek sohasem veszélyeztették a gyermekek egészségét. A társasjátékok, a sakk, a dominó, a malom, valamint a Ki nevet a végén? régen fából készült, a játéktábla és a bábuk is. István elmesélte, hogy mindez nem az ő találmánya, ő csak felfrissítette, új külsőt adott nekik.

‒ Ötvöztem a Montessori-program játékait a legfontosabb geometriai alakzatokkal, és így újabb modellek alakultak ki. A játékokat sok alkatrészből állítom össze, ami időigényes és aprólékos munkát igényel. Festéket nem használok, színes papírral díszítek. Az ember a kéz és az ujjak motorikájával fedezi fel a világot, ez a lényeg a gyermekek növekedésében és fejlődésében az első négy-öt évben. Ebben az időszakban a legfontosabb a kéz, a szem és az agy munkájának összehangolása és fejlesztése. Ebben segítenek az alapvető geometriai alakzatok, valamint az alapszínek. A szemük lát, az ujjaikat pedig az agyuk mozgatja – mutatott rá István.

A játékkészítő egyedül dolgozik: egyedül szerzi be az alapanyagként szolgáló fát, egyedül rajzolja meg ötleteit, egyedül vágja ki és egyedül értékesíti azokat.

‒ Nekem az a legjobb, ha mindig csak annyit értékesítek, amennyit elkészítek, mert ez időigényes munka, és nehezen tudom pótolni az elkelt árut. Ha tömeggyártásba kezdenék, az már nem lenne művészet, és azzal együtt járna, hogy egész nap otthon kellene ülnöm és dolgoznom. Így elveszíteném a kapcsolatot a társadalommal. Az online értékesítésen nem gondolkodom, jobban érzem magam az emberek között. Fontosnak tartom a kommunikációt a külső világgal, valamint azt a csendet, amely munka közben körülvesz a műhelyemben. Ilyenkor kikapcsolom a külvilágot, és átengedem magam a munkafolyamatoknak – számolt be István.

Beszélgetőtársunk arról is beszélt, hogy a fa anyaga a legalkalmasabb a megmunkálásra és a formázásra. Szavai szerint ebből következik, hogy a fából készült termékek drágábbak. A mai nehéz anyagi körülmények között – Galambos véleménye szerint – az emberek azt a terméket választják, amelyet jobban megengedhetnek maguknak. Az olyan üzlet esetében, amelyben a szeretet és az élvezet a legfontosabb, a bevétel csak később jön.

‒ Az általam készített játékok és a fémből vagy műanyagból készült tárgyak között a különbség az, hogy azok mesterséges anyagokat tartalmaznak. Én nem vagyok ellene ezeknek sem, ha betartják a legszükségesebb eljárásokat, amelyeken a játékoknak át kell esniük, és elvégzik a legfontosabb ellenőrzéseket, akkor biztonságosak lehetnek a kicsik számára is – fogalmazott a mester.

Amikor a járókelők megállnak István standja előtt, és ránéznek a játékokra, illetve az ott megtalálható más tárgyakra is (madárházak, pohártartók, alátétek), a legtöbben arra gondolnak, hogy ezek elkészítése hosszú, összetett és bonyolult folyamat.

‒ A folyamat bonyolultnak tűnhet, mégis nagyon egyszerű. Minden kezdet nehéz, de egy idő után beletanul az ember. Odafigyelek a fa minőségére, legtöbbször egyszerű, jól szárított bükk- vagy hársfát veszek. Körfűrésszel tetszés szerint vágom fel és szét, majd csiszolom. A legfontosabb a türelem, nem a szerszámok, nem az anyagok, és nem a felesleges erőlködés. Az idő legjava a szélek csiszolására és megmunkálására megy el, ez ugyanis nagyon fontos ahhoz, hogy ne legyen sérülésveszélyes. Ami a csiszolópapírt illeti, a legdurvább felületűtől a legfinomabbig mindegyiket használom, attól függően, mit szeretnék elérni. Nem használok veszélyes ragasztókat, hanem közönséges vízbázisú faragasztót, ami a legjobb. A festékeket is elhagytam. Nem én festem a játékokat, a kicsikre bízom ezt a feladatot, hogy úgy díszítsék ki, ahogyan az nekik legjobban megfelel. Ez a gyártási folyamatot is gyorsabbá és egyszerűbbé teszi, mivel a festés is időigényes – magyarázta a mester.

Az elmúlt nyáron a fajátékkészítővel nemcsak a kirakodóvásárokon találkozhattak a gyermekek, hanem a táborokban is. István elmesélte, hogy munkája során rengeteg apró fadarab marad ki, ezért úgy döntött, elviszi azokat a táborokba, hogy a gyermekek keltsék életre. Ezekbe a táborokba az általa készített egyéni és társasjátékokat is elvitte mutatóba, hogy a gyermekek megismerkedhessenek a régi, nagy hagyományú játékainkkal.

‒ A célom mindig az, hogy a gyermekeket játékra bírjam, a társasjátékok segítségével pedig a közösségi életre sarkalljam őket. A fához ragasztót is viszek, mindent a fantáziájukra bízok. Az eredmények nagyon érdekesek. A gyermekekben munka közben felébred a szunnyadó kreatív hajlam. Semmi sem egyforma, minden alakzat más. A legtöbben vonatokat, autókat, traktorokat, számítógépes játékfigurákat, robotokat raktak össze, de készültek mérleghinták, székek, asztalok, fotelok is – zárta gondolatait Galambos István a kisoroszi népművészeti táborban.