Az iskolakezdés nemcsak a gyerekek életében jelent nagy fordulópontot, hanem a szülők mindennapjait is alapjaiban felforgatja. A nyári hangulat után újra be kell illeszteni az életünkbe a korán kelést, a házi feladatot, a különféle aktivitások logisztikáját, és persze az anyagi oldal sem mellékes: az iskolakezdés költségei, amelyek sok család számára komoly terhet jelentenek. Emellett nem szabad megfeledkezni a gyerekek lelkivilágáról sem – számukra a szeptember nem csupán új füzeteket és tanárokat jelent, hanem alkalmazkodást, új kihívásokat, sőt nemritkán szorongást is.
Az ember azt hinné, hogy évről évre könnyebb lesz, hiszen nem először csinálja, de nem így van. Az iskolakezdés mindig ugyanazt a káoszt hozza – csak a gyerek nő nagyobbra, a problémák pedig olykor vele együtt. A nyári szünet alatt a legtöbb családnál lazább volt a napirend: késői lefekvések, hosszabb reggelek. A szeptemberi visszaállás emiatt sokszor valódi kihívás. A reggeli rohanás, a „Gyere már, elkésünk!” és a kapkodás feszült hangulatot teremt, ami nemcsak a szülő idegeit borzolja, de a gyerek napját is rossz irányba indíthatja.
A szülők szemszögéből a leginkább fejtörést okozó téma: az iskolakezdés költségei. A tankönyvek száma és ára a gyerek életkorával arányosan növekszik. Mindemellett ott a füzet, a táska, a tornacipő, az edzések… és a lista soha nem ér véget. Mielőtt nekivágnánk a bevásárlásnak, érdemes átnézni, mi maradt meg a tavalyi készletekből: mi az, amit még használhatunk, és mi az, amit feltétlenül pótolni kell. Hasznos lehet bevásárlólistát készíteni, hogy semmi fontos ne maradjon ki, és elkerüljük a fölösleges kiadásokat. Megtörténhet, hogy a gyerek nem minden esetben érti, miért nem lehet mindenből a legújabbat, a legmenőbbet megvenni. Ilyenkor mindig eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem vennénk meg mindent egyszerre, hanem apránként, hónapról hónapra. Aztán visszaüt a valóság: az iskola nem vár, a tanév indul, és a szülőnek mélyen bele kell nyúlnia a pénztárcába.
Az anyagi „csőd” mellett talán némi hasznot is húzhatunk a nevelési stratégia terén: a vásárlás akár közös program is lehet a gyerekekkel, amiből tanulhatnak. Vonjuk be őket a készülődésbe, hiszen róluk szól az egész, és nem árt, ha megértik, mennyi feladat és kiadás kapcsolódik a tanév indításához. Így azt is megtapasztalhatják, hogy nem mindenki engedheti meg magának ugyanezt, pedig a tanuláshoz mindenkinek szüksége van alapfelszerelésre. A közös vásárlás kiváló alkalom arra, hogy beszélgessünk erről, és akár arra is, hogy a gyerekek a saját zsebpénzükből vegyenek egy tollat vagy ceruzát.
A tanuláshoz s ennek alapjához, magához az olvasáshoz is fokozatosan vissza kell szoknia a gyereknek a szeptemberi káosz közepette. Az olvasásra nevelés folyamatosan napirenden van a szülők, a pedagógusok és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek körében. Számtalan módszerrel és praktikával találkozunk az interneten és a szakirodalomban. Például Lana White, a We Tutor Young Minds társalapítója és tanulási módszerek szakértője szerint a szülőnek érdemes mindennap olvasni a kisiskolásoknak. Akkor is, ha ők inkább a tabletet választanák, mi szülőként szánjunk időt közös olvasásra. Miért fontos ez? Egyrészt megtanul figyelni a „mesélő” szavaira, másrészt könnyen kedvet kaphat az önálló olvasáshoz. Ráadásul már napi öt perc is látványosan fejleszti a szókincset, a szövegértést és a halláskészséget. Lehet, hogy most arra gondolunk: kinek van kedve még esténként, egy fárasztó nap után olvasni? Valószínűleg anyunak, mint általában a leginkább önfeláldozásra idomított lénynek a családban.
De mi a helyzet a nagyobb gyerekekkel? Hogyan vegyük rá őket a napi öt-tíz perc olvasásra? A titok állítólag abban rejlik, hogy azt olvassa, ami érdekli: lehet ez egy képregény, egy vicces magazin, a Jó Pajtás, focistás matricás újság vagy akár egy romantikus tiniregény. A lényeg, hogy minél többször legyen a kezében valami olvasnivaló.
Amióta a fiam kinőtte az esti meseolvasást, nálunk ez a szabály: lefekvés előtt a telefon messzire kerül, és ha nem sikerül elaludni, a polcról le lehet venni egy könyvet.
A másik sarkalatos kérdés, ami szünidőben és tanévben egyaránt foglalkoztatja a szülőt: a képernyőidő. Mennyit és milyen tartalmakat engedjünk meg a gyereknek az internet világából, a játékok kavalkádjából. Az utóbbi időben ezekre a kérdésekre keresi a választ a szülők többsége – miután azonban sikerül túltenni magunkat e bonyolult és igencsak egyéni kérdésen, majd megszületik az egyénre/gyerekre szabott válasz és a megoldás – nem árt, ha egy kicsit más szemszögből is megvizsgáljuk a témát.
A kutatások szerint érdemes kihasználni a technológia előnyeit. Az okostelefon sem feltétlenül ellenség – a játékokon és a közösségi médián kívül több hasznos dologra is használhatjuk, akár közösen is. Például megkérhetjük a gyereket, hogy dokumentálja a nyarat, készítsen fotókat, videókat, sőt akár egy rövidfilmet is a családi nyaralásról. Az is jó ötlet lehet, ha online eszközökkel és költségtervező alkalmazások segítségével megtervez egy utazást vagy akár az iskolai bevásárlást.
Ezenkívül ott van a napirend kérdése. A nyár után a szeptember olyan, mintha valaki egy menetelésre küldene minket: reggel iskola, délután különóra, este lecke, közben munka, háztartás. Hol van ebben az élet? A gyerek a figyelmünkre vágyik, mi meg szeretnénk néha csak leülni, nem pedig folyamatosan tervezni és szervezni. Persze szeptemberben nincs mese: mindenki visszaáll a rendszerre, és igyekszünk elhitetni magunkkal, hogy ettől majd minden gördülékenyebb lesz. Csak hát nem lesz. Legalábbis nem rögtön. Hetek kellenek, mire belerázódunk. Addig pedig marad a káosz – és talán egy kis önirónia, hogy elviselhetőbb legyen.
Nyitókép: Ótos András felvétele
