Hihetetlen, hogy milyen szívósak tudnak lenni!
Néhány napja még úgy tűnt, hogy a zord, téli zimankóban el fognak veszni mind egy szálig, pedig már bontogatták aprócska szirmaikat, amikor a nagy fehérség belepte őket. Napokon át dermedtek szegénykék a vastag hóréteg alatt.
Ezeregy más gondunk-bajunk volt azokban a napokban – honnan hova hordjuk a rengeteg havat, miként védjük meg a nádkerítést a szélvihartól, aggódtunk a rózsaszínű bimbókat bontogató kajszibarackfa meg a többi, rügyező gyümölcsfa miatt –, róluk pedig teljesen megfeledkeztem.
Még közvetlenül a hóolvadás után sem tűntek fel azonnal, a nagy rohanásban egyre ritkábban áll meg a szem a szépségeken. Üdeségük azért szerencsére előbb-utóbb mégis megállásra készteti a rohanót.
Mintha a hó alatt borultak volna virágba! Ott sorakoznak a járda mellett a csillagvirágok, a ház előtti keskeny kis virágoskertben pedig fehér ibolya pompázik.
Kemény hideget jósolnak még a következő hétvégére is, de már tudom, hogy a tavasz hírnökeit nem győzi le a legnagyobb zimankó se.
