Hiába tiltakozik minden porcikám a nagy bevásárlóközpontok ellen, időnként mégiscsak rákényszerülök, hogy én is ott vásároljak, mert néhány dolog olcsóbb, meg hát, be kell vallani, a választék is nagyobb, mint a sarki kisboltban. A napokban csak egy-két olyan dolgot vásároltam, amit nem tartanak a kisboltok. Úgy gondoltam, csak beugrom, felkapom a két doboz főzőtejszínt meg a szójaszószt, és már jövök is ki. Mint kiderült, az csak ábránd, hogy ha keveset vásárolok, keveset fogok sorban állni. Megszámoltam: összesen 13 pénztárgép sorakozott egymás mellett a szupermarketben, és csak négy üzemelt.
Mindenütt sor. Nem egy-két ember álldogált unottan, hanem 8–10.
Igaza van annak, aki azt mondja, aki siet, az ne menjen be egy nagyboltba. De hát nyilván az áru mennyiségéhez mérten, illetve a bolt alapterületéhez mérten kötelezték a tulajdonost, hogy 10 vagy 15 kasszát állítson fel. Nem értem, hogy lehet az, hogy senki sem ellenőrzi, hogy ebből hány üzemel. Tudom én, hogy takarékoskodik a tulajdonos, de nagyon elegem van már abból, hogy mindig mindenki rajtunk, polgárokon akar spórolni, ránk akarja áthárítani a veszteséget. Gondolom, örök emlék marad sokunknak, hogy amikor az államnak nem volt pénze, egyszerűen elvették a bankokban lévő devizabetéteinket, hogy legyen. Most a tv-előfizetés megfizettetését szeretnék bebiztosítani, mintha nem lenne elég, hogy a villanyszámlán szerepel hónapról hónapra az összeg. Az, hogy az emberek tízezrei nem kapják meg időben fizetésüket, az normális, mint ahogyan az is, hogy gazdáknak hónapokat kell várni a pénzükre, ha eladják a terményt vagy az állatot. Meg az is normális, hogy kikapcsolják a villanyt, a telefont, az internetet, ha nem fizetünk időben. Ez utóbbi estekben nincs haladék.
Bosszant a várakozás, bosszant a nemtörődömség, de mind közül talán a sunyi és a mások számlájára történő meggazdagodás tud leginkább kihozni a sodromból.
