A nagy őrségváltás megtörtént, az Európai Unió új vezetősége felállt. Az új parlament már javában működik, december elsejével hivatalba lépett az új elnökkel az új Európai Bizottság, elfoglalta helyét két új fontos tisztségviselő: az Európa Tanács elnöke és az EU közös külügyminisztere, akit külügyi főmegbizottnak neveznek. Az EB új elnöke, Ursula von der Leyen kiadta a parancsot: „Készen állunk, lássunk munkához”. Az európai sajtóban az eseményekről és a szenzációs fordulatokról szóló beszámolókat felváltotta annak vizsgálata, mi várható az új vezetőségtől, hogyan is alakul az Európai Unió sorsa?
„Családi” fotón az új csapat (Fotó: AP via Beta)
Jogos ez a vizsgálódás, hisz a vezetőség változásának ez az elég hosszú és összetett folyamata új megvilágításba állította az EU-ban kialakult helyzetet, megmutatta, milyen ellentétek és bonyodalmak vannak a szervezetben, milyen kényes kérdésekre kell választ adni a továbbfejlődés érdekében. Elsősorban is reflektorfénybe állította az EU-n belül ható ellentéteket. A sok politikai ellentét, a vetélkedésnek és az egyeztetésnek bonyolult szimbiózusa mellett két lényeges ellentétre gondolunk. Az egyik elvi, a másik egy konkrét kérdéshez kapcsolódik.
Az elvi ellentét abból adódik, hogy az EU elég éles választóvonal mentén két táborra szakad. Az egyik azt vallja, hogy az EU-nak tovább kell haladnia az Európai Egyesült Államok felé, a másik pedig sokallja az eddig megteremtett nemzetek feletti elemet is.
Az EU ugyanis már eddig forradalmi lépésekkel messze elment az egység megteremtésében. Sikerült a nemzetállamoktól elvenni a szuverenitás két fontos elemét, azzal, hogy megteremtette a közös határt és a közös pénzt. De tett egyéb lépéseket is, mint amilyen például a közös külügyminiszter posztjának megteremtése. Most erős irányzat van a továbblépés mellett. Mert tudatában vannak, hogy Európa csak együtt állhatja a versenyt, nemcsak a hagyományos vetélytársakkal: az USA-val, Oroszországgal és Kínával, hanem a már jelentkező „középhatalmakkal” is. A valószínű következő lépés a közös pénzügyminiszter és a „transznacionális”, nem nemzeti, hanem európai parlamenti képviselők rendszerének a megteremtése lesz.
A másik szárny sokallja még a már megteremtett nemzetek feletti elemeket is. (Berzenkedése sokszor jogos, mert mihelyt megteremtesz egy bürokráciát az dolgozni is akar.) A gazdasági válság és a szükségessé vált megszorítások ugyanis különben is élesztgetik a figyelemelterelés és a tömegek megnyerésének hatékony eszközét, a nacionalizmus fellobbanását.
Mert mi, akik a kisebbség szempontjából nézzük a dolgokat, csak mi tudunk két dolgot. Az egyik: minden nacionalizmus veszélyes a kisebbségekre, még saját nemzetének nacionalizmusa is. A másik: egyetlen állam sem a határon kívüli nemzetrészek állama, hanem a területén élő kisebbségeké. A közeljövőben várható nemcsak a két részre szakadt Európa közti ellentét kiéleződése. (Nem a többsebességű Európáról van szó, hisz már most három sebesség van: csak az EU tagjai, a schengeni övezetnek és az euróövezetnek is tagjai.) Hasonlóan várható a tagállamok közötti ellentétek kiéleződése is. (Románia már szóvá teszi, hogy „Magyarország túlzottan jelen van” náluk.)
E lényeges elvi ellentét mellett ott van az eléggé kiélezett „gyakorlati” ellentét a migránskérdésben. A tagállamok egy része keményen szembeszegül a „kvótarendszerrel”, vagyis azzal, hogy kötelezik őket bizonyos számú migráns befogadására. A másik része erélyesebben követeli, hogy Európa fogadja el a hozzájuk érkező migránsokat. Eddig valami furcsaság miatt a Brüsszel elleni berzenkedés elfeledtette ezt az ellentétet, a közeljövőben várható azonban ennek a kérdésnek a kiéleződése is.
Ezek az ellentétek eddig csak a biztosok kinevezése körüli vitákban jutottak kifejezésre. Például abban, hogy Magyarország az ellene folyó támadások folytatását látta első biztosjelöltjének visszautasításában. Holott csak a parlamenten belüli egyeztetésről volt szó, hogy egy-egy néppárti, szocialista és liberális jelöltet utasítsanak el. (A franciák 78 százaléka természetesnek vette jelöltjük visszautasítását.) Utána nagy győzelemnek könyvelte el az új jelölt elfogadását, holott csak arról volt szó, hogy a magyar jelölt miatt nem akarták tovább késleltetni az új Európai Bizottság hivatalba lépését. (A zöldek továbbra is tartózkodtak a támogatás megadásától, mert nem látták biztosítottnak, hogy a magyar biztos képes lesz elhatárolódni Orbán Viktor politikájától.)
Most ezek ellentétek a csatározások és egyeztetések korszaka után közvetlenül fognak megnyilatkozni. Az Európai Uniónak mindenképpen úrrá kell lennie ezeken az ellentéteken. Nem is csak a már említett szempont miatt: állnia kell a versenyt vetélytársaival szemben és elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy maga befolyásolja sorsának alakulását. Azért is szüksége van a lépésképtelenség leküzdésére, a problémák hatékonyabb megoldására, mert a helyzet alakulása is ezt sürgeti.
Csak azt említenénk, hogy most volt egy éve, hogy elindult a francia sárgamellényesek mozgalma, és ha egy évig tarthatta magát egy mozgalom, amelyet csak az üzemanyag árának emelése indított el, képzeljük mi lesz itt ha a klímaválság vagy a közelgő új gazdasági válság komolyabb lépéseket kényszerít ki. Persze, hogy megoldást hozhatnak a keresztény értékek. De azok nemcsak az Isten akaratában való megnyugvást jelentik, hisz az emberi értelem már régen meghozta az intelmet: bizzatok Istenben, de tartsátok szárazon a puskaport.
