3. rész
Orsova és az Al-Duna szabályozása
Orsova a XIX. század utolsó évtizedében meghatározó szerepet játszott az Al-Duna szabályozásának történetében is. 1832 tavaszán Széchenyi Istvánnal – Vásárhelyi Pál országos főmérnök vezetése alatt – mérnökök hada érkezett a Moldova és Orsova közti vidékre, hogy a folyó addig megfékezhetetlen szakaszát hajózhatóvá tegyék. Részükre a magyar királyi udvari kincstár 1832. évi május 30-i keltezéssel az orsovai „harmincadi hivatalból” 6000 forintot utalványoztatott. Wallandt Ernő, aki a XIX. század utolsó évtizedében miniszteri osztálytanácsos minőségében Az aldunai Vaskapu szabályozási magy. kir. művezetőség élén Baross Gábor megbízásából személyesen irányította a folyószabályozási műveletet, Adatok a Vaskapu szabályozásának történetéhez című munkájában számolt be a folyószabályozás érdekében végzett munkálatokról.
Az 1888. évi július hó 9-én elfogadott XXVI. törvénycikk 9 millió forintot biztosított a Vaskapu hajózhatóvá tételére. Baross Gábor a törvénycikk szentesítése után megszervezte a munkálatok vezetésére és felügyeletére hivatott hivatalt, s azt 1889. évi május hó 1-jén Orsován Az aldunai Vaskapu szabályozási magy. kir. művezetőség címmel életbe léptette. A szabályozási munkálatokat 1890. szeptember 15-én kezdték meg ünnepélyesen.
Egyessy Géza A Vaskapu szabályozási munkáinak megkezdése című, a Vasárnapi Újság 1891. január 18-i számában megjelent írásában így számolt be a munkálatokat előkészítő eseményről: „A délelőtti órákban ért gőzhajónk Ó-Moldova községhez, ahol a szabályozási munkálatok színhelyének első szakasza kezdődik. Az al-dunai vidék regényessége már itt feltűnik. Jobbról a Babagáj sziklatömb nyúlik ki a Dunából, bal felől a régi László-vár, ezzel szemben pedig a ritka szépségű Galambócz-vár romjai teszik érdekessé az utat. Tovább haladva hajónk a Kliszura vidékére ért. Itt a Duna bal partján folyvást követ utunkban a hegyoldal alján elvonuló Széchenyi-út, melyet Széchenyi István gróf a közlekedés megkönnyítése czéljából építtetett.” Hajójuk a Kozla-Dojke szabályozási szakaszhoz érkezett, ahol 60 ezer köbméter szikla várt a szétrobbantásra. A lelkes beszámoló szerit e szakasz után nyílik meg a már számos utas által megénekelt Kazán-völgy, hol Traján útjának nyomai még akkor is láthatók voltak. „Az Izlasz-Tachtalia-zuhatagok eltávolítása szintén nagy munkába fog kerülni, mert itt is sok sziklát kell felrobbantani.”[1] A Greben hegyoromnál a munkálatokat irányító Wallandt Ernő műszaki tanácsos hosszabb beszédben üdvözölte Baross Gábor kereskedelmi minisztert, aki köszönetet mondott a törvényhozásnak, hogy lehetővé tette a nagy munkálatok elvégzését. Ezt követően Szapáry Gyula miniszterelnök felkérte Baross minisztert, hogy kezdje meg a nagy fontosságú munkálatokat.
A hajó ez után Orsova felé vette útját. Egyessy Géza így folytatta a beszámolóját: „A Kazán-szoros ismert regényes szépségű vidékét végighajózva, délután öt óra felé értünk Ada-Kaleh szigetéhez, honnan a fellobogózott Orsova tűnt elénk, hol a Szögyény megyei felügyelő tartott lelkes üdvözlő beszédet, melyre gr. Szapáry miniszterelnök válaszolt. A társaság ezután a közelben lévő Korona-kápolnát szemlélte meg, hol a jelenvoltak mindenike beírta nevét a vendégkönyvbe.”[2] A Mehádiában tartott ünnepi ebéden a szerb király, Aleksandar Obrenović poharát ürítette a szerb–magyar barátságra, melyet Szapáry Gyula magyar miniszterelnök a válaszában ugyancsak éltetett.
Az Al-Duna szabályozásának megkezdését a Vasárnapi Újság 1893. június 11-i számában megjelent A Vaskapunál című írásában így ünnepelte: „Századok, sőt ezredek történetét hirdetik itt minduntalan az emberkéznek töredékesen fennmaradt alkotásai. A folyó jobb partján a hatalmas sziklába vésett lyukak sora mutatja a Traján császár útjának irányát, s fogalmat nyújt arról a sok verejtékről és könnyről, melybe ez a rendkívüli alkotás került. […] a komor sziklafalak egyik emléktábláján néhai Baross Gábor neve olvasható, ki vasakarattal vitte itt harczba a tudománnyal vértezett gyönge emberi erőt, hogy a természettel megküzdve nyisson új, biztosabb utat a művelődésnek és gyarapodásnak hazája javára.”[3]
A Vaskapu-csatornának ünnepélyes megnyitása a millennium évében, 1896. szeptember 27-én történt, az utómunkálatok azonban még 1898-ig folytatódtak. Wallandt Ernő könyvében így számolt be az avató ünnepségről: „1896. szeptember 27-én reggel a román és szerb királyok Ő felségeik megérkezése után, a legmagasabb és magas társaság a készen álló hajókra szállottak. Összesen 5 nagy dunai gőzhajó vitte a vendégeket, melyek elsején helyezkedtek el Ő felségeik. Mikor a felségeket vivő gőzhajó a Vaskapu-csatornához közeledett, Dessewffy Sándor Csanád egyházmegyei püspök díszornátusban, a hajó orrán felállított oltárhoz lépett és megható imában kérte az Ég áldását a nagy műre. Alig hangzott el az áldás, amidőn a gőzhajó a Vaskapu felső torkolatán átfeszített láncot ketté szakítva, a Vaskapu-csatornába hatolt.” Ezzel megszűntek az utolsó akadályok is, melyek a szabad forgalomnak a nagy folyam folyásában útját állották.[4]
Orsova a magyar irodalomban
Orsovának, Ada-Kalé szigetének és a Duna pompázatos vidékének a XIX. század végén csodálatos irodalma volt. Jókai Mór 1872-ben megjelent Az arany ember című regényében állított örök emléket az Al-Dunának. Hőse Timár Mihály hajója, a Szent Borbála a viharos éj leple alatt hagyta el Orsova kikötőjét. „A kiindulás egész csendben történt, az új-orsovai szigeterődben hangzottak a török őrszemek hosszan vont kiáltásai a sáncfalakról.” Az új-orsovai őrszemek egyébként kellő tisztelettel üdvözöltek minden arra járó hajót.
A hajón utazó polgárok kivétel nélkül elragadtatással szóltak az eléjük táruló felséges látványról, legyen szó akár a magyar parton lévő László-várának festői omladékairól, a szerb oldalon lévő Galambóc égnek meredő falairól, vagy a hatalmasan zúgó folyam közepén feltűnő a Babagáj égnek meredő sziklatömbjéről, melyet a közhiedelem, nem is minden logika nélkül az al-dunai út első határkövének tekintett. „Mindez külön-külön is, együtt is, igazi festői kép” – tudósított a Vasárnapi Újság az 1893. június 11-i számában megjelent A Vaskapunál című élménybeszámolójában.[5]
(Folytatjuk)
[1] Egyessy Géza: A Vaskapu szabályozási munkáinak megkezdése; Vasárnapi Újság, 1891. január 18. (3. szám), 39. p.
[2] Uo. 40. p.
[3] A Vaskapunál; Vasárnapi Újság, 1893. június 11. (24. szám), 416. p.
[4] Adatok a Vaskapu szabályozásának történetéhez. Írta Wallandt Ernő; Budapest – Pátria irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság nyomása, 1903. 53–54. p.
[5] Uo. 417. p.
