Választási kampányában a világnak békét, hazájának meg felvirágzást és új aranykort ígért Donald Trump. Januári beiktatása óta még csak soványka előjelét sem látni annak, hogy amerikai elnökként ilyen irányú eredményes politikát folytatna. Egyelőre leginkább az érzékelhető, hogy a káosz, zűrzavar, rendetlenség és a bizonytalanság kezd rátelepedni a hétköznapokra az Egyesült Államokban és sok másik országban.
Régen látott tektonikus változások kezdődtek a globális gazdaságban, kereskedelemben, geopolitikában és a nemzetközi pénzügyi rendszerben is. Fokozatosan töredezik szét az eddigi planetáris piac és egyre nyilvánvalóbbá válnak a világ átrendezésére, újrafelosztására tett erőfeszítések. Körvonalazódnak az új érdek- és befolyási övezetek határai az ismét többpólusúvá változtatott világunkban. Az új mezsgyéket, határokat a főhatalmak jelölik ki, élen az Egyesült Államokkal, amely elsősorban Kína és Oroszország ellenében határozza meg magát, s így próbál dűlőre jutni velük. A többi kisebb vagy gyengébb gazdasági-politikai szereplő (szuverenitásának) kárára, rovására.
Az USA, Kína és Oroszország, bár nem kürtölik szét, abból indulnak ki, hogy mindenki másnál több illeti meg őket, ezért igényeik is előbbre valóak más államokénál. Ezeknek pedig alkalmazkodniuk kell az új rendhez, szabályokhoz. Néhol ellenállás tapasztalható, így az EU-ban is, ám kérdés, hogy a kapálózóknak lesz-e elég erejük a tartós küzdelemhez, az eddigi rendszert felváltó új nagyhatalmi kapcsolatok kialakításához.
Úgy tűnik, Trump alkukat akar kötni az országához hasonló globális és regionális hatalmakkal az érdekszférákról. Az Egyesült Államok már jelezte igényét több területre is. Kell(ene) neki Kanada, az EU-tag Dániához tartozó Grönland, a Panama-csatorna és még más is. A nagy osztozkodásban Washington elsősorban az amerikai kontinensre és környezetére összpontosít. Oroszországnak jutna Eurázsia egy része, Kínának pedig Ázsia, illetve annak az a kontinentális térsége, amelyet nem Oroszország felügyel(ne).
A régi világ szaporodó romjai között alkudozó nagyok különös figyelmet fordítanak arra, hogy minél jobban kiterjesszék ellenőrzésüket a természeti erőforrások és az új kereskedelmi útvonalak fölött. Különösen vonzóak számukra az ásványkincsek, ezek közül is a ritkaföldfémek, s az olyan fémek, amelyek nélkül a modern technológiák gyakorlati alkalmazása szinte elképzelhetetlen.
Trump nemcsak geopolitikai okokból kebelezné be Kanadát és Grönlandot, hanem azért is, mert területükön jelentős mennyiségű ásványkincs található. És persze az Északon kialakuló új tengeri kereskedelmi útvonal miatt, amely a XXI. század második felétől már kulcsfontosságúvá válik a nemzetközi áruforgalom lebonyolításában.
Ahogy a globális átlaghőmérséklet folyamatosan emelkedik, egyre inkább nő az Atlanti-óceán és az Északi-sarkvidék között elterülő Grönland iránti érdeklődés.
A világ legnagyobb szigetének jeges felszíne alatt ugyanis felbecsülhetetlen értékű ásványkincsek rejtőznek. Kitermelésük jelenleg roppant nehéz, ám a jég várható elolvadásával ez megváltozik.
Érdekei másfelé is vonzzák az USA-t. Legutóbb Ukrajnára csapott le: április 30-án aláírták az ásványkincsek kitermeléséről szóló partnerségi szerződést. A hangzatos politikusi dicséretek ellenére ennek az egyezségnek az a célja, hogy az Egyesült Államok hozzáférjen az Ukrajna földjében fellehető legfontosabb kincsekhez, mindenekelőtt a ritkaföldfémekhez.
Trump leplezetlen örömmel jelentette be, hogy a megállapodásnak köszönhetően hazája többet kap majd ettől az országtól, mint amennyit oda eljuttatott. Mármint katonai és egyéb támogatásként az orosz invázió (2022. februári) kezdete óta.
Más országokat szintén rá akar venni hasonló egyezségre. Közéjük tartozik a Kongói Demokratikus Köztársaság is, ahol – micsoda véletlen! – évek óta szintén háború dúl a kormányerők és a lázadó gerillaszervezetek között. Elsősorban az ország ásványi anyagokban és aranyban gazdag keleti részében. A szorongatott helyzetben levő kongói központi hatalom márciusban jelezte, hogy kész partnerségre lépni az Egyesült Államokkal egy „ásványkincseket biztonságért” típusú megállapodás keretében. Az egyezség arról szólna, hogy a helyi ásványkincsekért cserébe az amerikaiak megerősítenék az afrikai állam védelmi képességeit.
Afrikában már Oroszország is terjeszkedik. Katonai juntákat támogat, illetve segít hatalomra, továbbá legális és illegális gazdasági, kereskedelmi tevékenységeket folytat. Igyekszik minél több országban megvetni a lábát.
A kontinensen azonban már évtizedek óta Kína a legfontosabb külföldi szereplő: a nagyberuházó, a legnagyobb összegeket hitelező és a legtöbb munkahelyet létesítő külföldi hatalom, továbbá az első számú kereskedelmi partner és az afrikai export zömének felvevője. Peking óriási összegeket fektetett már be a helyi közlekedési infrastruktúrába és kikötőkbe, ami jelentős politikai és gazdasági befolyást biztosított számára Afrika-szerte. És ami különösen bosszanthatja riválisait, rendkívül eredményes az ásványkincsek megszerzésében.
