Erdélyi Olívia királyhalmi kézműves életét és munkásságát a népi hagyományok őrzésének szenteli. Már gyermekkorában elindult a kézműves mesterségek világában, és azóta is folyamatosan bővíti tudását. Hímzés, nemezelés, tojásírás és kosárfonás mind részei Olívia életének, és mindegyiket a hagyományok tiszteletével és a minőség iránti elkötelezettséggel műveli. Ezenkívül két fiát is igyekszik bevonni ebbe a világba, hogy a következő generációk is átélhessék a kézművesség örömeit és értékeit. Betekintést nyerhettünk abba, hogyan tanulta meg és adja tovább ezeket a mesterségeket, valamint mi inspirálja őt, hogy mindezt a fiatalok számára is elérhetővé tegye. Olívia személyesen és online is tanítja a kézművességet, segítve a tanulni vágyókat abban, hogy megismerjék a hagyományos technikákat, miközben saját egyedi stílusát is formálja. A beszélgetésünk utazás a kézművesség világába, és felfedezhető a munkája mögött rejlő szenvedély és alázat.
Sokféle kézműves-tevékenységgel foglalkozol. Milyen népi hagyományokat őrzöl, és mikor kezdődött ez az érdeklődés az életedben?
– Gyerekkorom óta jelen van az életemben a kézművesség, hiszen az alapokat már akkor elkezdtem elsajátítani. A hímzéssel például már nyolcéves korom körül kezdtem el foglalkozni, népi hímzéseket is készítek. Ekkor indult el az érdeklődésem, és ahogy teltek az évek, a tevékenységeim is bővültek. A nemezelést tizennégy-tizenöt éves koromban kezdtem el tanulni, később pedig a tojásírást is kipróbáltam. Szép fokozatosan alakultak a különböző mesterségek az életemben. Azóta is folyamatosan tanulok, hiszen még mindig van, amit szeretnék elsajátítani, mint például az agyagozást, azaz a gölöncsérkedést. A nemezelés mindig is nagy kedvenc volt, és még most is szeretem csinálni. A nemezelés olyan meditatív állapotot hoz létre, amelyben teljesen elmerülhetek. Amikor elkezdem egy nagyobb szőnyeg készítését, aminek a mérete 100 × 80 centiméter, az elején még nagy, de végül sokkal kisebb lesz. Van, hogy akár 10–20 órát is eltöltök vele, miközben hallgatok zenét, vagy csak a cicám társaságában dolgozom. Az egész folyamat egy nyugodt, meditatív élmény, amely közben nem zavar a külvilág.
Erdélyi Olívia
Mi szükséges ahhoz, hogy valaki elkezdjen például nemezelni vagy kosarat fonni? Nagy befektetés kell hozzá?
– Nem szükséges túl nagy befektetés, inkább időt igényel. A kosárfonás sokkal több előkészületet kíván, mint azt sokan gondolják. Bár sokan papírból fonnak kosarat, én inkább a fűzfa vesszőit használom. A vesszők előkészítése akár 28–32 órát is igénybe vehet, és mivel keményebb anyagról van szó, erős kezek kellenek hozzá. A nemezeléshez például az alapanyag a birkagyapjú, amit meg tudsz venni kész állapotban. A gyapjút én natúr állapotban szerzem be, és magam festem. A festéshez természetes anyagokat is használok, például körömvirágot vagy diófalevelet, de élénkebb színeket mesterséges festékekkel is elérhetek. A nemezelés kétféleképpen történhet: van a vizes nemezelés, ami a hagyományos módszer, és a száraz nemezelés, amit tűvel végzünk. A száraz nemezelés inkább kisebb dolgokra alkalmas, például húsvéti tojásra vagy kis figurákra. A vizes nemezeléshez először egy vásznat terítek le, amire ráteszem a gyapjút, amit különböző színekben elrendezek, és rétegezem. A gyapjúnak kétféle irányban kell elhelyezkednie, hogy jól összezsugorodjon a munka végére. Az egészet vízzel permetezem, majd lenyomkodom, hogy a levegő távozzon belőle. Ez nagyon aprólékos folyamat, és több óvatos lépésből áll. A nemezelés folyamatát tehát elég alaposan el kell végezni, hogy a minta ne csússzon el. Az emberek számára sokszor a legnehezebb az, hogy érezzék, mikor megfelelő a tapintás, mikor jó az anyag. Tanítottam már sok gyereket és felnőttet is, és az alapokat gyorsan el lehet sajátítani, ha valaki igazán szeretné csinálni. Ha az ember nyitott és kitartó, hamar ráérezhet a folyamatra. Az internetes segítség is sokat jelenthet, videóhívásban is szoktam segíteni azoknak, akik elakadnak. Nagyon sokan megtanulták már tőlem, hogy mire kell figyelni, és hogyan érhetik el a legjobb eredményt.
Hogyan váltál mesterré, és mikor kezdtél el tanítani másokat?
– Húsz éve foglalkozom kézművességgel, de az első tanítói felkérés akkor érkezett, amikor körülbelül tíz év tapasztalatom volt. Addig is sokan kértek tanácsot, de éreztem, hogy nem vagyok még készen arra, hogy tanítsak. Aztán, amikor már biztosan tudtam, hogy jól át tudom adni a tudást, elkezdtem tanítani. Az első tanfolyamok inkább kisebb létszámúak voltak, de azóta már nagyon sokan érdeklődtek a különböző mesterségek iránt.
Te magad hol tanultál, és hogyan találtál jó mestereket?
– Nagyon szerencsés vagyok, mert jó mestereket találtam az életemben, akiktől mindig tanulhattam. A Hagyományok Házában tanultam a tojásírást és a kosárfonás is, remek mestereim voltak. Ők nemcsak személyesen, hanem online is segítettek, így mindig tudtam kérdezni, ha elakadtam. Szerintem a jó mester az, aki nemcsak tanít, hanem folyamatosan segít és támogatja is a tanítványait. A kosárfonás- és a nemezelés-tanfolyamok általában kisebb létszámúak, mert a mesterek elérhetősége is korlátozott. Volt olyan, hogy egy kosárfonó-továbbképzésre csak három-négy ember jött el, akik már tapasztaltak voltak, és inkább kezdőket próbáltak betanítani. Általában 3–5 napos képzésekről van szó, és bár nem túl nagy a létszám, de annál nagyobb a figyelem és a tudás, amit át tudok adni.
A gyerekek kifejezetten szeretik a hagyományos kézművességet
Más kézműves-tevékenységgel is foglalkozol, ha jól tudom.
– A kosárfonás és a nemezelés mellett a hímzés és a gyékényfonás is fontos része az életemnek. A gyékény, a szalma és a csuhé fonása szintén olyan mesterség, amely a víz használatával kapcsolatos, ahogy a nemezelés is. Minden esetben a víz az alapja a megfelelő munkának, és minden mesterség más és más titkot rejteget, de mindegyiknek a középpontjában ott van a türelem és a gyakorlás.
Hogyan kerültél kapcsolatba a hímzéssel és a tojásírással? Mi volt az első élményed ezekkel a mesterségekkel?
– Nos, a hímzés egy régi szenvedélyem. Az első hímzésem egy Mickey Mouse-mintájú munka volt, amit még gyerekként készítettem el. (Nevet) Azóta persze sokat fejlődtem, és a hímzés egyre inkább a szívemhez nőtt. A tojásírást is régen kezdtem, de az idős szomszédasszonyomtól tanultam meg igazán a hagyományos módszereket. Ő volt az, aki mesélt nekem a régi mesterségekről, és megmutatta, hogyan kell az apró részletekig figyelni a munkákra.
Hogyan írnád körbe a hímzést mint mesterséget? Mi a legfontosabb dolog, amit egy hímzés során figyelembe kell venni?
– A hímzés rendkívül precíz művészet, és a legfontosabb, hogy minőségi munkát végezzünk. Az igazi hímzésben nem lehet csomó a cérnán, mert az egyértelműen a munka hibáját jelzi. Emellett fontos a megfelelő öltéstechnikák alkalmazása is. Az öltéseket úgy kell elhelyezni, hogy azok ne húzódjanak ki, még akkor sem, ha a munkát kimosod. Szóval a hímzés nemcsak arról szól, hogy szépek legyenek a minták, hanem arról is, hogy tartósak és jó minőségűek legyenek. A hímzésminták sokat változtak az idők során. Régen fából készült szerszámokkal festették át a mintákat az anyagra, amiket aztán hímezni lehetett. Ma már többféle módszert használnak, például indigót, amivel át lehet vinni a mintákat a terítőkre. Az igazi kihívás az, hogy mindig hű maradjak a tradicionális mintákhoz, és figyeljek arra, hogy azokat a lehető legnagyobb precizitással örökítsem meg. Az anyagválasztás is nagyon fontos: minden tájegységnek megvannak a saját hagyományai, és ezt a munkámban is igyekszem figyelembe venni.
Hogyan tanultad meg mindezeket a technikákat? Mi segített abban, hogy a hímzés mesterségét magas szinten űzd?
– Az alapokat még fiatalon egy szomszédasszonytól tanultam, aki sokat mesélt nekem a régi mesterségekről. Az ő segítségével kezdtem el hímezni, de sokat tanultam a szakirodalomból is. Az idők során a tudásom egyre mélyült, és egyre inkább megértettem, hogy milyen fontosak a hagyományok. A legnagyobb segítséget az idősebb mesterek adták, akikkel személyesen is találkoztam, és akik sok mindent átadtak nekem. Számomra az is nagyon fontos, hogy mindig a hagyományokat tartsam szem előtt, és azokat a legnagyobb tisztelettel adjam tovább.
A tojásírás is hagyományos mesterség. Mi a legfontosabb, amit tudni érdemes erről a művészetről?
– A tojásírás számomra szintén a hagyományos kézművesség egy fontos része. A méhviasszal való írás technikáját régóta alkalmazzák. Az írás folyamata rendkívül precíz munkát igényel. Először a tojásokat alaposan megtisztítjuk, majd viasszal megírjuk a mintát. A viasz helyén nem festék, hanem a tojás természetes színe marad. Ezután a tojást festjük, és a viasz védett részeket hagy a színek alatt. Miután az egész tojás megszáradt, a viaszt eltávolítjuk, így egy gyönyörű, színes mintás hímes tojás keletkezik.
A csipkézett, viaszolt, illetve magyar motívumokkal írott tojások igen kelendőek
Miért fontos a természetes anyagok használata a tojásírás során? Miért választasz például méhviaszt a viaszoláshoz?
– A méhviasszal való munka számomra az egyik legfontosabb elem. A bolti viaszok nem adnak olyan szép eredményt, és nem biztosítanak olyan tartósságot sem, mint a méhviasz. A méhviasszal való munka nagyon autentikus, és az eredmény is sokkal szebb és tartósabb. Az egész folyamatnak része az is, hogy csak természetes anyagokkal dolgozom, hiszen a hagyományos tojásírás mindig is ezt kívánta. Fontos, hogy a hagyományokat tiszteletben tartsuk, és hogy azok tovább éljenek. A legnagyobb kihívás számomra mindig is az volt, hogy minden tojás egyedi legyen. Bár a hagyományos mintákhoz ragaszkodom, mindig próbálok valami újat, mást adni hozzájuk. Az ihlet a legfontosabb, hiszen ha az ember jól érzi magát a munkájában, akkor az eredmény is szép lesz. Azért is szeretem ezt a mesterséget, mert minden darab más és más, és mindig van benne valami egyedi.
A jövőben mit tervezel a kézművességgel kapcsolatban? Vannak-e új terveid?
– Igen, terveim vannak! Mostanában egy saját műhelyt készítek elő, ahol különféle kézműves-foglalkozásokat szervezhetek. Ezen a helyen szeretném majd továbbadni a tudásomat. Az emberek itt megismerkedhetnek a hímzéssel, a tojásírással, a nemezeléssel és más tradicionális mesterségekkel is. Nagyon fontos számomra, hogy a következő generációk is megismerkedjenek ezekkel a szép és értékes kézműves mesterségekkel.
A szalmafonást a hímes tojásokkal is előszeretettel kombinálja, valamint csoda szép asztali és fali díszeket is készít
Nyitókép: A nemezelés Olívia a kedvenc mestersége, nemcsak szőnyegeket, hanem táskákat, ruhákat és párnákat is készít (Erdélyi Olívia archívumából)
