A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) újvidéki tagozata kedden megtartott rendezvényének középpontjában az a kérdés állt, Mit jelent ma az angol nyelv?, és hogyan formálja mindennapi életünket, gondolkodásunkat és kulturális identitásunkat.
A bevezetőben elhangzott, hogy az angol mára a nemzetközi kommunikáció lingua francája*, jelen van a tudományban, a gazdaságban, a médiában és a kultúrában egyaránt. Bár a történelem során más nyelvek – a latin, a perzsa, az arab, a német vagy a francia – is betöltöttek hasonló szerepet, azok hatóköre térben és társadalmi szinten mindig korlátozott maradt. Az angol azonban valóban globális nyelvvé vált, amelynek hatása soha nem látott mértékben nőtt meg.
Az est első előadója, Zoran Paunović akadémikus, Az angol nyelv uralma és következményei című előadásában a bábeli torony bibliai történetével vont párhuzamot. Mint mondta, az emberiség egykor elveszítette közös nyelvét, ám mintha a modern kor újra megkapta volna azt – ezúttal az angolt.
– Olyan nyelvről van szó, amelyet mindenki ismerni vél – van, aki jól, van, aki alig –, de mindannyian meg vannak győződve arról, hogy tökéletesen beszélik. És ez bizony veszélyes lehet, különösen a valós kommunikációban – fogalmazott Zoran Paunović. Hozzátette, hogy bár az angol világnyelvi státusza megkönnyíti a tudományos és kulturális kapcsolattartást, ugyanakkor veszélyt is jelenthet: a kulturális örökség ugyanis elsősorban a nyelvben él.
– Ha egy gondolatot lefordítunk más nyelvre, a jelentés mindig torzul. A teljes kép helyett csak töredék marad – mondta Zoran Paunović.
A másik előadó, Várady Tibor akadémikus személyes élményein keresztül beszélt a többnyelvűség értékéről és a helyi nyelvek megőrzésének fontosságáról. Egy barátja elmondása szerint a Palics környéki falvakban ma már előfordul, hogy szerb és magyar gyerekek angolul beszélnek egymással.
– Ha ezt valaki tíz éve mondta volna, tréfának hittem volna – ma már nem vagyok benne biztos, hogy nem igaz. Ez azonban aggasztó jelenség – mondta Várady Tibor. Hangsúlyozta, hogy az angol hasznos és szükséges, de nem szabad, hogy kiszorítsa a közeg nyelvét.
– A kisebbségeknek meg kell őrizniük anyanyelvüket, a többségi nyelv mellett, nem pedig helyette. Az angol lehet a harmadik nyelv – emelte ki Várady Tibor.
Felidézte, hogy Nagybecskereken, ahol családja élt, a többnyelvűség egykor természetes volt: egy ügyvéd nem lehetett sikeres, ha nem tudott magyarul és szerbül is. A városban a magyar, szerb és német lakosok mind értették egymás nyelvét. A többnyelvű közeg – tette hozzá – kulturális gazdagságot jelentett, és kár, hogy ez ma fokozatosan eltűnik.
Várady Tibor példákkal szemléltette, hogyan alakult a nyelvhasználat a történelem során. A latin egykor a jog nyelve volt, egészen addig, míg a nemzeti nyelvek – először Franciaországban 1539-ben – átvették a helyét.
– Ez az átmenet a kulturális önazonosság megőrzését szolgálta. Ma az angol nyelv térhódításával szemben hasonló kihívás előtt állunk – mondta Várady Tibor.
Zárásként kiemelte: az angol nyelv kétségtelenül hasznos, hiszen megkönnyíti a nemzetközi kommunikációt, de nem szabad, hogy kiszorítsa a helyi nyelveket és kultúrákat.
– A nyelvek együttélése nem akadály, hanem érték – fogalmazott Várady Tibor.
Az előadásokat követően a résztvevők egyetértettek abban, hogy az angol nyelv uralma a modern világ természetes következménye, ám a többnyelvűség megőrzése elengedhetetlen. A nyelvi sokszínűség nem csupán kulturális örökség, hanem szellemi gazdagság is, amelyet ápolni kell a jövő generációi számára.
A rendezvény a Tartományi Felsőoktatási és Tudományos Kutatási Titkárság támogatásával valósult meg, a belépés díjtalan volt, és nagy érdeklődés mellett zajlott le.
* A lingua franca egy közös közvetítő nyelv különböző nyelvű emberek között.
Nyitókép: Fotó: Kopasz Tamás
