Szerbiában évek óta növekszik az egyetemi vagy főiskolai végzettségű munkanélküliek száma, ez alól csak a 2017. esztendő kivétel. 2011-ben a Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat nyilvántartásában szereplő személyek 12,1 százaléka volt diplomás, 2012-ben ez az arány 13,9 százalékra, 2014-ben pedig 14 százalékra emelkedett. A csúcs 2016-ban következett, amikor a munkát keresők 14,8 százaléka az egyetemi karokról és főiskolákról került ki. Tavaly ugyan körükben is csökkent a munkanélküliek száma, ez azonban nem változtat azon a benyomáson, hogy Szerbiában túl sokan vannak azok, akik „a munkaközvetítőnek tanultak”.
Az egyetlen vigasz az egészben az, hogy ilyen tekintetben nem vagyunk egyedül a térségben. Tavaly júliusi adatok szerint Horvátországban ugyanannyian voltak 6-os és 7-es fokozatú szakképzettséggel munkanélküliek, mint nálunk. Montenegróban 2016 decemberében csaknem minden ötödik munkanélkülinek egyetemi vagy főiskolai diplomája volt.
Szerbiában tavaly decemberben a munkát keresők között 182 személy a tudományok doktora volt. 2013-ban nálunk még csak 64-en kerestek munkát csúcsképesítéssel, Szlovéniában viszont ugyanabban az évben 129-en. Mi az oka ennek?
Mindenképpen lényeges ok, hogy egyre többen iratkoznak egyetemre, és egyre többen szereznek diplomát. 2007-ben még 145.000 végzett középiskolás iratkozott be valamely egyetemi karra, 2016-ban pedig már 201.000! S megnövekedett azok száma, akik olyan végzettséget szereznek, amilyenre a munkaerőpiacon nincs szükség. Többnyire a magánegyetemekről kerülnek ki ilyen képzettségű személyek, de az állami egyetemi karokon is nagy számban szereznek olyan oklevelet, amellyel nem tudnak elhelyezkedni.
Vladimir Grečić professzor évtizedek óta foglalkozik ezzel a problémakörrel, s megállapította, hogy a munkára váró diplomások között sok olyan van, aki a középiskola után nem tudott hol dolgozni, ezért döntött a továbbtanulás mellett.
Mennyiben járulnak hozzá az ilyen helyzet kialakulásához a külföldi beruházók, akik az úgynevezett összeszerelős szakmákat kitanult dolgozók iránt érdeklődnek, miközben a magasan képzett munkaerőt otthonról hozzák? Grečić azt mondja, előfordul, hogy a szerbiai munkaerőpiacon ezek a beruházók nem találnak megfelelő szakembereket, mert az itteni oktatási rendszer nem tudja követni az új trendeket és a gazdaság szükségleteit. Sok egyetemi karon komolyabb konkurencia nélkül alkalmaznak tanárokat, különösképpen az újonnan alakuló karokra jellemző, hogy olyan tanárokat foglalkoztatnak, akiknek nem kell sokat fizetni, ez pedig azt jelenti, hogy romlik az oktatás minősége, és kevésbé felkészült fiatalok kerülnek ki az intézményekből.
Mi a teendő, ha itt senkinek sem kell a diplomád?
Vladica Cvetković professzor tényszerűen állapítja meg, hogy az ilyen diplomával rendelkező fiatalok egy része kivándorol, de mivel képzettségi szintjük nem kielégítő, nem a szakmájukban dolgoznak, hanem mindenféle munkát elvállalnak. Megéri nekik, hiszen bármilyen alacsonyabb szakképesítést igénylő munkahelyen többet keresnek, mint nálunk az egyetemi végzettségűek. Mások továbbra is a foglalkoztatási hivatal nyilvántartásában maradnak, számukra megoldás lehet az átképzés, különösen manapság, amikor sok helyütt érvényes a kijelentés: „Abból, amit tanultak, semmi sincs közvetlen kapcsolatban azzal, amit dolgoznak.”
– Az átképzéssel egyidejűleg szigorítani kellene az egyetemi beiratkozás kritériumait. Az nem lehet mérce, hogy minél több hallgató beiratkozik, annál több pénzt keres az egyetem. Minket, tanárokat a hallgatók számától függően fizetnek, mégis egy sokkal jobban ellenőrzött rendszert kell kidolgoznunk, amelyben nem a mennyiség számít – hangsúlyozza Cvetković. Megjegyzi, itt az állami egyetemekre gondol, hiszen a magánintézmények iratkozási politikáját nem befolyásolhatja.
