Egyetért-e azzal, hogy ismét bevezessék a honvédelmet az iskolákban?
Igen, jó ha mindenkinek vannak ilyen irányú ismeretei: 90 (27%)
Nem, teljesen felesleges ezzel is terhelni a gyerekeket: 186 (57%)
Fakultatív tantárgyként kellene bevezetni: 50 (15%)
Könnyen megtörténhet, hogy a középiskolások nemsokára ismét egy tantárgy keretében sajátíthatják el a kézigránát-dobás, a puska szét és összeszerelésének a fortélyait, odahaza pedig a Call of Duty népszerű lövöldözős számítógépes játék hálózatban történő játszása helyett ismét gyalogsági taposóakna modelleket gyárthatnak olyan, minden háztartásban megtalálható tárgyakból, mint a konzervdoboz, szögek stb. Emellett évente kétszer elavult második világháborús mordályokkal lőhetnek célba – már amennyiben képesek elsütni a már-már muzeális értéknek számító fegyvereket. Tavaszonként pedig honvédelmi versenyeken bokornak álcázva, ezeréves katonai egyenruhába bújva tudhatják le az ellenőrző pontokat, lehetőleg helyes sorrendben és megfelelő irányban haladva. Generációmnak ugyanis még megadatott az a felejthetetlen élmény, hogy az akkoriban kötelező egyéves sorkatonaság előtt, négy éven keresztül az Általános honvédelem és társadalmi önvédelem elnevezésű tantárgy keretében foglalkozzon a fenti, a sikeres emberré váláshoz „elengedhetetlen” tevékenységgel, amelyet egyfajta dezertőrként nem egyszer oly sikeresen szabotáltunk el a közeli szórakozóhelyen történő biliárdozással. Most pedig pár túl sok szabadidővel rendelkező, a fiatalkorukban átélt csatározásokat minden bizonnyal visszasíró nyugalmazott professzor és tábornok, nosztalgikusan maguk elé révedve gondoltak egyet, s „Еz itt Spárta!” csatakiáltással azonnal az egész honvédelmesdit bevezetnék, hogy szüleikhez hasonlóan a fiatalok is elsajátítsák a vigyázzban állást, a tisztelgést, a katonai rendfokozatokat stb.
Mindezt pedig egy hadastyán, vagyis egy korkedvezménnyel nyugdíjba vonult katonatiszt sulykolja a fejébe, természetesen az egyébként is mind jobban kiürülő állami költségvetés terhére.
Azonban valljuk be őszintén: a sorkatonaság eltörlésével lényegében ez a tantárgy értelmét vesztette. Mindazok pedig, akik nem tudnak meglenni a reggeli zászlófelvonás és puskatisztítás „örömei” nélkül, továbbra is jelentkezhetnek a seregbe önkéntes alapon. Emellett léteznek nyári katonai táborok is, nem beszélve azokról a szinte élethű számítógépes játékokról, szimulátorokról, amelyeket nyugaton katonai kiképzésekre is felhasználnak. Hazaszeretetet pedig nem lehet a honvédelem órán bemagolni. Egy olyan országban pedig, amely lakosságának a 30 százalékát kisebbségek alkotják, egyáltalán nem egyértelmű az, hogy ki mit tekint a saját hazájának, illetve a haza védelmének. Ezért különösebben nincs is mit csodálkozni azon, hogy a körkérdésünkre válaszolók túlnyomó többsége (57 százalék) szerint teljesen felesleges terhelni ezzel a fiatalokat, s „csak” 27 százalékuk gondolja úgy, hogy jó az, hogy mindenkinek vannak ilyen irányú ismeretei, 15 százalékuk szerint pedig választható tantárgyként kellene a honvédelmet tanítani. Vagyis mindazoknak, akik a tantárgy újbóli bevezetését szorgalmazzák, végre-valahára észre kellene venniük, hogy ez itt nem Spárta, és a szerbiai anyáknak is vélhetőleg elegük van abból, hogy képletesen szólva a kisfiuk pajzzsal a kézben rohangáljon, holttestét pedig ugyanezen a pajzson hozzák haza.
