2024. március 28., csütörtök

Az ismeretlen betyárvilág

Nagy Tibor előadása Bácsfeketehegyen

Telt ház előtt tartotta meg előadását a betyárvilágról és a betyárok életéről szombaton Nagy Tibor történész a bácsfeketehegyi kultúrotthon emeleti nagytermében. Az előadás előtt és után a helybeli művelődési egyesület Árvalányhaj tamburazenekara és Török Noémi adtak elő betyárdalokat. A könyvtár szervezésében megtartott rendezvényen közreműködött még Farkas Beatrix versmondó is.

Többé-kevésbé ismert tény, hogy a betyárok kora a XVIII. század második felétől kezdődött és a XIX. század végéig tartott. A török utáni felszabadult terület elnéptelenedett és elkezdődött a benépesítése. Ez dühítette a szilaj pásztorokat, akiknek addig végeláthatatlan területeik voltak a szabad legeltetésre, először a Dunántúli erdős területeken jelentek meg, majd Somogyban és végezetül a Nagyalföldön. A történész rámutatott, hogy többféle betyár létezett, rangok alakultak ki közöttük, majd néhány ismert betyár élettörténetét vázolva mutatta be a történelmi körülményeket. Az első ismert név Angyal Bandi, akinek becsületes neve Szentmártoni Ódri András volt, és ez természetesen azt jelenti, hogy nemes emberről volt szó, aki hat nyelven beszélt, kivételes műveltséggel rendelkezett. A Felvidéken született, többször perbe fogták és börtönben is ült, de másodjára már nem sikerült elkapni, és vidékünkön is megfordult. A másik ismert név a Zöld Marci, aki ugyancsak 26 évet élt, és nem sokáig betyárkodott, először alapított bandát, amelynek állandó tagjai voltak Becskereki Peti és Kapus Misa. Ő lett az első regényhős, akinek életútjával komoly irodalmárok is foglalkoztak. Sobri Jóska, alias Papp József Soborban született és ezért is vette fel a Sobri nevet. Ő szépfiúnak számított, akiért bolondultak a nők, s az első volt, akinek komoly, gyakran húsz fő feletti kompániája volt. Szintén művelt embernek számított. A betyárkodás idővel a betelepítések következtében mindinkább áttevődött az Alföldre, főleg Szeged környékére. A betyárok között Rózsa Sándor számított a királynak, aki egy betyárdinasztia tagja volt (apja, testvére és fia is az volt). Igazán naggyá a nép szemében az tette, hogy a szabadságharc mellé állt 286 betyárjával és Damjanich mellé osztották be, túlkapásaik miatt azonban már 1848 decemberében feloszlatták őket. A szabadságharcot követően ismét betyárkodásba kezdett, Ráday Gedeon kormánybiztos azonban elfogta és 1878-ban a szamosújvári börtönben halt meg.