(Fotó: Dávid Csilla)
Néhány hónappal ezelőtt a szerb és az orosz kormány megállapodott, hogy a Nagy Testvér 800 millió dollárral hitelezi a szerbiai vasúthálózat egy részének felújítását, valamint néhány új, vagy felújított mozdony beszerzését. Nos, a mozdonyok megérkeztek, de ezek még nem tartoznak a szóban forgó hitelkeretbe.
Meglehet, hogy a vonalak felújítása is váratni fog magára. Mlađan Dinkić ugyanis még miniszterjelölt korában kijelentette, hogy az orosz hitelt egyenesen az államkasszába kellene irányítani, mert ott sokkal nagyobb szükség van rá. A napokban az is kiderült, hogy nyugdíjakra és az állami alkalmazottak fizetésére csak augusztusig van pénz, s ha a kormány nem intézkedik, a lakosság említett két csoportja szeptemberben járandóság nélkül marad.
A szakemberek szerint elvileg lehetséges, ha a két ország kormányának képviselői abban állapodnak meg, hogy a jóváhagyott, de szerződésben még nem rögzített rendeltetésű összeget az eredetitől eltérő módon használja fel Szerbia.
A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A vasútvonalak felújításának 70 százalékát az oroszok végeznék, tehát Moszkvának igencsak érdeke, hogy a pénz ne a költségvetésbe vándoroljon, hanem a kért célra használják fel, ellenkező esetben a saját vállalatait fosztja meg a munka, s ezzel együtt a kereseti lehetőségtől. Márpedig ez Putyinéknak nem lehet céljuk. Annál is inkább nem, mert a szóban forgó összeg kamattámogatását azért vállalták, hogy munkához juttassák az orosz vasút köré tömörülő vállalatokat.
Lényegében Szerbiának is sokkal jobban megfelelne, ha a pénzből felújítanák a Belgrád–Bar vonal 200 kilométeres szerbiai szakaszát, mivel nemcsak ott, hanem az egész ország területén a vasúthálózat katasztrofális állapotban van. Eddig ugyanis csupán a Belgrád–Pancsova és a Valjevo–Loznica közötti szakaszon fejeződtek be a munkálatok. Másrészt a 800-ból 100 millió dollárért újabb mozdonyokat tervez vásárolni a szerbiai vasút. Természetesen az oroszoktól.
Ha mégis a költségvetés feltöltésére használnák Dinkićék a pénzt, rövid távon a vasút nem veszítene. Hosszú távon azonban annál többet, mivel – mint említettük – a vonalakat minél előbb fel kell(ene) újítani, különben nem 200, hanem 20 kilométeres sebességgel közlekedő vonaton fogunk közelíteni az Európai Unió felé.
Ez azonban csak a jelenlegi kormány álmaiban valósulhat meg. Aligha valószínű ugyanis, hogy az orosz kormány hajlandó lesz megváltoztatni a nekünk ígért pénz rendeltetését.
