A kormány listáján kilenc olyan állami vállalat szerepel, amelyek versenypályázatok megírása nélkül is tetemes szubvenciót kaptak gondjaik rendezésére. Közülük többen is évek óta hatalmas összeggel tartoznak az államnak, és több havi fizetéssel az alkalmazottaknak, költségvetésüket pedig még egyetlen állami szerv sem ellenőrizte behatóan – állapította meg legfrissebb kimutatásában a Korrupcióellenes Tanács.
Az elemzést már több mint tíz napja kézbesítették az állami illetékeseknek (kormányfőnek, pénzügyminisztériumnak, a gazdasági, közlekedési tárcának és a köztársasági ügyészségnek), ám azok még nem reagáltak.
A tanács rámutat arra, hogy a vasúti vállalat még 2009-ben kérte a kormány segítségét gépparkjának felújítására, mert képtelen volt kivonni a forgalomból 4000 tehervagont, 200 személyszállító vagont és 30 mozdonyt.
Mlađan Dinkić akkori pénzügyminiszter elfogadta a kezdeményezést, a kormány pedig az állami fejlesztési alapon keresztül kiutalta a vállalatnak a szükséges pénzt. A teljes összeg felhasználása egészen 2014-ig tartott, a terv értelmében a kormány 8,05 milliárd dinárt utalt ki 4,069 jármű beszerzésére és felújítására, valamint 319 tengelyszerkezet megjavítására.
A vasútvállalat adatai szerint összesen 6,74 milliárdot költöttek a program megvalósítására, 3496 jármű és 308 tengelyszerkezet „problémáját” oldották meg.
A Korrupcióellenes Tanács nem kételkedik abban, hogy az innovációs tervezetet véghezvitte a vállalat, de rámutat arra, hogy 1,32 milliárd dinár egyszerűen köddé vált a folyamatban, valamint a projektum lezárása után több törvénybe ütköző döntést is hozott a cég.
Egyebek között azt is gyanúsnak tartják, hogy bár az újítás megtörtént, 27 vagonnal volt kevesebb, mint 2008-ban, amikor a vállalat elkezdte a projektumot. Továbbá egyetlen olyan adatot sem találtak, amely azt dokumentálja, hogy hogyan zajlott le a folyamat, mire költötték a pénzt az illetékesek.
Miroslava Milenović, a tanács egyik tagja szerint lenyűgöző az állam „következetessége”, hogy eleve olyan cégeknek utal vissza nem térítendő hiteleket, amelyek már eleve adósságot halmoztak fel irányába.
– Az is logikátlan, hogy a pénzt közvetlenül a javítást felvállaló cégnek utalta ki a kormány. A vasútvállalat közbeszerzési versenypályázaton keresztül is megkapta volna a pénzt, akkor viszont legalább lenne idevágó papír arról is, hogy pontosan mire mennyit költöttek. Igaz, a cég eljuttatott hozzánk egy kimutatást, az azonban hiányos. Valójában nem tudni, hogy pontosan hogyan zajlott le a projektum, hogy az illetékesek a pénzből mennyit használtak fel az előzőleg jóváhagyott célokra. Abszurdumként hat az is, hogy a pénz kiutalásának jóváhagyásával megbízott csoport sem kötötte átlátható előfeltételekhez a hitel felvételét. Már csak azért sem, mert közbeszerzési pályázat nem volt, így hiteles adat sincs arról, hogy pontosan mennyi pénzre lett volna szüksége a vállalatnak – magyarázta Milenović.
A vállalat keretében ma 417 mozdony és 17 ezer vagon közlekedik 4000 kilométernyi sínen, förtelmes körülmények között. Az említett vonalmennyiségnek mindössze a harmadát villamosították, és csupán három százaléka olyan szakasz, amely kibírja, ha a vonat megközelíti a 100 kilométer/órás álom-átlagsebességet. Súlyosbítja a helyzetet az a tény is, hogy az utóbbi öt évben több mint száz alkalommal siklottak ki a vonatok, több száz alkalommal nem indítottak járatot, illetve állandó késés tapasztalható az összes vonalon.
