A Sárga Malom Mozi folytatja a krimi műfajának bemutatását. A mai alkotás egy különös szatíra, amely a bűnt egyszerre értelmezi szabadon és konzervatív módon.
A nézők hamar betöltik a termet, izgatottan várják a vetítés kezdetét. Mordor és Zita, a filmek amatőr kritikusai az első sorban ülve beszélgetnek.
Zita ismerteti a filmet.
– Ma Elio Petri olasz rendező 1970-es krimijét, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló személy ügyében című filmjét fogjuk megnézni. A rendkívül hosszú, nehezen megjegyezhető cím ellenére az alkotás igen nagy népszerűségnek örvend a krimirajongók körében. Azt persze meg kell hagyni, hogy Elio Petri filmje egészen másként dolgozza fel a gyilkosság és az azutáni nyomozás klasszikus témáját. A film elején már megtörtént a bűntett, és ahogyan a cselekmény előrehalad, lassanként kibontakozik a múlt. A film főszereplője egy főfelügyelő, akit áthelyeznek a gyilkossági osztályról a politikai osztályra. Éppen ekkor egy rejtélyes nőgyilkosság esetével kezd el foglalkozni a régi csapata, melyet ő maga követett el. A főfelügyelő, bár egyértelmű nyomokat hagyott maga után, mégis először próbálja elkerülni, hogy lelepleződjön, de miután a sok bizonyíték ellenére sem kezdik el gyanúsítani, dühében próbálja felhívni magára a figyelmet.
– Elio Petri a politikai krimi témáját számtalan alkalommal feldolgozta, de a Vizsgálat... a karrierének legelismertebb alkotása lett. Ebben a szatírában a politika háttérszerepet kap, mégis nagyon fontos annak stagnáló jelenléte, hiszen kiemeli az abszolút hatalom és a lázadó fiatalság, a politikai ellenállók konfliktusát. A filmben a hatalmat a főszereplő, Gian Maria Volonté alakításában a politikai ügyosztály új főfelügyelője képviseli.
A fiatal pár beszélgetése félbeszakad, amikor hirtelen eloltják a terem lámpáit, ezzel párhuzamosan életre kel a vászon.
Elkezdődik a vetítés. A nézők nagy lelkesedéssel nézik végig Volonté kiváló alakítását. Amikor az utolsó jelentben a főfelügyelőt abszurd módon kihallgatják, majd elsötétíti a szobát kollégái előtt, véget ér a vetítés.
A terem lassanként kiürül, egyedül Mordor és Zita maradnak ülve. A filmélményükről beszélgetnek.
– A főfelügyelő karaktere rendkívül összetett és rejtélyes – jelenti ki Mordor. – Egyszerűen lehetetlen megfejteni, hogy mit miért cselekszik, mindössze kezdeti motivációját lehet értelmezni: egy kísérletet próbál végrehajtani, miszerint őt nem érheti el a törvény keze. Ő maga a törvény. Az egyértelmű jelek ellenére sem jöttem rá, mi nem stimmel a cselekményben egészen a filmvégi Kafka-idézetig. A cselekmény a realisztikus társadalomkritikából észrevétlenül átvált egy abszurd történetté – gondolkodik el Mordor. – Az idézet találóan arról szólt, hogy a hatalom szolgája elkerüli az emberi ítéletet, ahogyan a főfelügyelő kísérletében is elhangzik. A hatalom, amint láthattuk, teljesen egybeolvad a képviselőivel, ezért aztán semmiért nem vonható felelősségre a felügyelő. A Kafka-idézet A per című elbeszélésből származik, amely Petri filmjének kifordított változata. Míg a regényben Joseph K. egy nemlétező bűntény miatt bűnhődik, Petri filmjében a bűntény megtörtént, a rendőrök és a tanúk mégis azért fáradoznak, hogy meg nem történtté tegyék. A főfelügyelő kihallgatásának célja nem a vallatás, hanem a meggyőzés az ártatlanságáról. A maga abszurditásában a történet erősen kritizálja a hatalmi rendszer működését, mely szerint az igazság objektív fogalom, mégis emberek állnak mögötte. Szubjektív, sebezhető, hibákkal teli emberek, akik saját tapasztalataik, habitusuk szerint ítélnek.
– Említetted – veszi át a szót Zita –, hogy a főfelügyelőt nem lehet megfejteni. Amennyit láthattunk belőle, az alapján egy arrogáns, őrült, munkamániás férfit ismerhetünk meg, aki a „Doktor úr” (eredeti nyelven: Dottore) megszólítást várja el mindenkitől, holott egy rendőrtisztről van szó, nem pedig egy valódi orvosról. Kapcsolatát az áldozattal flashback-szerű jelenetekből ismerhetjük meg, amelyben egyértelművé válik, hogy nemi viszonyukon túl a beteges személyiségük is összeköti őket. A férfi kiéli rajta vélt vagy valós hatalmi fölényét és pislákoló művészi hajlamait, a nőt pedig szexuálisan vonzza az erőléti viszonyok egyenlőtlensége.
Mordor egyetértően teszi hozzá:
– Már-már komikus, ahogyan ez a hataloméhes, kifogástalan megjelenésű úriember Ennio Morricone pattogó, játékos filmzenéjére igazgatja nyakkendőjét, jár-kel, a szálakat mozgatja, hogy minél előbb lelepleződjön, csakhogy senki sem hisz neki. Fordított esetben, akárcsak A per Joseph K.-ját, a főfelügyelőt is sajnálnánk, de így legfeljebb szánalmat érzünk iránta. A gyilkosság után egy fikarcnyit sem sérül a tekintélye. A film üzenete emiatt egy sötét igazságot, a mindenkori hatalom megváltoztathatatlanságát, a büntetlenül maradt vétségek legitimizálását jelzi számomra.
Mordor bólint, majd kézen fogja kedvesét.
Mordor és Zita elhagyják a mozit.
Nyitókép: Fotó: filmtett.hu
