Mit jelent ötezer dinár körüli összeg havonta a gyereknevelésben? Ez a kérdés azóta motoszkál bennem, hogy nyilvánosságra hozták: megemelték a gyermekgondozási támogatáshoz szükséges küszöbértéket. Eddig ugyanis 13.247 dinár volt az az egy családtagra jutó maximális jövedelem, amellyel még kérelmezni lehetett a támogatást. A minimálbérek növekedése miatt azonban egyes családok elvesztették jogosultságukat a támogatásra, ezért volt szükség arra, hogy április 1-jétől 18.000 dinárra növeljék a küszöbértéket – indokolta a kormánydöntést Jelena Žarić Kovačević családvédelemért és demográfiáért felelős miniszter. Az illetékes tárca közleményében hangsúlyozta, hogy így „a támogatás könnyebben hozzáférhetővé válik, és több kedvezményezetthez juthat el”.
Sajnos személyes tapasztalatom nincs az említett támogatás kapcsán, ugyanis annak idején, mintegy 20 évvel ezelőtt munkanélküliként sem tartottak jogosultnak az igénylésére. És nem azért, mert a férjem jövedelméből meg tudtunk volna élni: csupán azért, mert sajnos elég fiatalon örököltem negyed házrészt. A „vagyon” pedig kizárt a jogosultak köréből. Így csak hallgattam azokat a körülöttem lévő családanyákat, akik a hűtőszekrény szokásosnál kicsit gazdagabb feltöltésével, vagy éppen egy nagyobb csomagolású mosószer vásárlásával vártak a „gyerekpótlékra” – ahogyan az említett támogatást a köznyelvben emlegetni szokás.
A támogatás értéke most sem nagyobb: az alapösszeg pár dinárral haladja meg a 4.400-at, azzal, hogy bizonyos társadalmilag veszélyeztetett csoportok esetében valamivel magasabb összeget is előreláttak a döntéshozók. Így amennyiben a szülő maga neveli a gyermeket, akkor 30 százalékkal növelik az alapösszeget, azaz jelenleg 5.700 dinár körül mozog a támogatás. A fogyatékossággal élő, valamint a fejlődési rendellenességekkel küzdő gyerekek esetében viszont valamivel több mint 5.700 dináros állami hozzájárulásra számíthatnak a szülők. Az alapösszeg legmagasabb növelése 80 százalék: az így kiszámolt csaknem 8.000 dináros összegre csak azok jogosultak, akiknek gyermekei több alapon is jogosultak a hozzájárulásra. A felsoroltak kapcsán meg kell említeni, hogy értékük változik: a rendelet szerint a gyermekgondozási támogatás összegét ugyanis évente kétszer – januárban és júniusban – összhangba hozzák a fogyasztói árak alakulásával.
Hát, igen... erről azonnal a minimális fogyasztói kosár értékéről kezdhetnénk beszélgetni. És a munka legalacsonyabb áráról, amely az államvezetők szerint a minimálbér meghatározásának történetében először fedi Szerbiában a legkisebb fogyasztói kosár értékét. A szakszervezetek azonban továbbra is hangsúlyozzák, hogy ezt részben azzal érte el az állam, hogy a létminimum alá csökkentette annak a bizonyos „minimumkosárnak” a tartalmát, amellyel összehasonlítja a meghatározott legkisebb jövedelmet. Amely jelenleg átlagosan 64.554 dinár, 174 munkaórával számolva.
Azonnal beindul a fejszámolás: ha a gyerekgondozási támogatás felső értéke családtagonként 18.000 dinár, akkor ez azt jelenti, hogy egy négytagú család teljes jövedelme nem haladhatja meg a 72.000 dinárt ahhoz, hogy jogosultak legyenek a hozzájárulásra. Amennyiben mindkét szülő minimálbérért dolgozik, akkor a család havi összjövedelme csaknem 50 ezer dinárral meghaladja a rendeletben foglalt küszöbértéket. Magyarán: a „gyerekpótlékot” azok a négytagú családok igényelhetik, amelyekben csak az egyik szülő dolgozik, legfeljebb minimálbérért.
Az elmefuttatást ki kell egészíteni a rendeletnek azon kitételeivel, amelyek a fejlődési rendellenességekkel küzdő gyerekek esetén az egy családtagra jutó jövedelem értékét 21.600 dinárban határozzák meg, az egyedülálló szülők esetében viszont 23.400 dinárra növelik a küszöbértéket. Ám ez sem sokat segít az egy gyermeket nevelő egyedülálló szülőn, akinek jövedelme legfeljebb 46.800 dinár lehet, ha kérelmezni szeretné a gyerekgondozás támogatását. Ez az összeg még a minimálbér értékét sem éri el, így az egyedülálló szülőket szinte kizárja a támogatás feltételrendszere.
Erre figyelmeztette a közvéleményt Vesna Mraković, aki a Szerbia SOS Gyermekfalvak Nemzeti Szövetségének képviseletében nyilatkozott a Biznis.rs szakportálnak. Az igazgatónő kiemelte: bár a kormánydöntés jó, ám ha a minimálbért és a küszöbértéket párhuzamosan növelik, akkor „fennáll annak a kockázata, hogy a gyakorlatban semmi sem változik, vagy még inkább szűkül a jogosultak köre”.
Arra pedig, hogy milyen alacsony a támogatási összeg, számos szakember reagált az elmúlt napokban. Az április 1-jétől érvényes rendelet „sokkal inkább az intézkedés kiterjesztését szolgálja, mintsem hogy érdemben emelje a támogatás értékét, amire égetően szükség lenne” – mutatott rá Jovana Ružičić, az Anyák Központjának igazgatója arra, hogy az infláció mértékéhez viszonyítva valójában milyen kis összegekre számíthatnak a létminimumon tengődő szülők. „Bár még ez is sokat jelent a támogatott családoknak, akik semmiféleképpen nem tudják ebből megoldani a gyerekgondozást havonta” – szögezte le Jovana Ružičić.
És mégis: januárban 81.447 szülő kérte az állam segítségét 162.251 gyermek gondozásához, februárban viszont 80.173-an éltek a jogukkal annak érdekében, hogy 159.674 gyermek nevelését könnyítsék meg. Az illetékes miniszter által nyilvánosságra hozott adatok önkéntelenül is felvetik a kérdést: milyen életszínvonalon tengődik a társadalmunk, ha a szinte teljesíthetetlen feltételeknek is ennyien eleget tudnak tenni. És ráadásul szükségük is van még a nevetségesen alacsony összegekre is ahhoz, hogy eltengődjenek 1-jétől 1-jéig.
Nyitókép: Ótos András felvétele
