A közösség értékét nemcsak a lélekszám mutatja meg, hanem az is, hogy képes-e továbbadni önmagát – fogalmazott dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke szombaton Tordán, ahol a falu újratelepítésének 250. évfordulójára emlékeztek. Dobai János, a tordai helyi közösség tanácselnöke kiemelte, hogy őseik akarata, összefogása és összetartása erőt, kitartást és biztatást adott arra, hogy magyar emberként maradjanak meg a szülőföldjükön. Ótott Róbert, a tartományi kormány alelnöke pedig arra hívta fel az emberek figyelmét, hogy Torda nemcsak a múltjára lehet büszke, hanem a ma emberére is.
A hétvégén tartották meg Torda legnagyobb és legfontosabb rendezvényét, a falunapot és a templombúcsút, melynek keretében megemlékeztek a falu újratelepítésének 250. évfordulójáról is.
A szombati program horgászversennyel, ünnepi, hálaadó szentmisével kezdődött, amit a Nepomuki Szent János vértanú plébániatemplomban alkalmi műsor követett a helybéli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület jóvoltából. Az egybegyűlteket dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke köszöntötte. Elmondta: 250 év alatt országok és határok változtak meg, nemzedékek váltották egymást, Torda azonban megmaradt, ami annak a közösségnek köszönhető, amely a nehéz időkben sem adta fel, amely újra és újra képes volt felépíteni önmagát, kapaszkodót találni a bizonytalan időkben.
‒ A közösség értékét nemcsak a lélekszám mutatja meg, hanem az is, hogy képes-e továbbadni önmagát: a nyelvét, hitét, hagyományait, emlékezetét, és az összetartozás érzését, mert múlt nélkül nincs közösségi emlékezet, közösségi emlékezet nélkül pedig jövőt sem építhetünk – fogalmazott dr. Juhász Bálint. A tartományi képviselőház elnöke kifejtette, hogy ez az ünnep nemcsak a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről is.
‒ Torda ma is élő közösség. Ezt bizonyítja ez a templom, a családok, civil szervezetek, rendezvények, a kultúrotthon és mindazok az emberek, akik ma is hisznek abban, hogy a szülőföldjükön van dolguk és jövőjük. Ezt támasztják alá a fejlesztések is. Az elmúlt években 233 sikeres pályázat valósult meg itt, több mint 2 millió euró vissza nem térítendő támogatással, amely csaknem három és fél millió eurónyi fejlesztést indított el. Megújul az egészségház, fejlődött a művelődési otthon, a közösségi terek. A fejlesztések valódi értelmét azonban az emberek és a közösség adja meg. Mert mit érne egy felújított épület, ha nem lenne, aki megtöltse azt élettel? Mit érnének ezek a falak ima, ének, gyermekzsivaj és találkozások nélkül? Ezért fontos számunkra minden olyan közösség, mint Torda. Hiszünk abban, hogy a vajdasági magyarság jövője nemcsak a nagyvárosokban dől el, hanem az ilyen településeken is. Ott, ahol az emberek még ismerik egymást, ahol a templom harangja ma is hívja a közösséget, ahol az ünnep nem egyszerű program, hanem találkozás, és ahol a megmaradás nem hangzatos szó, hanem mindennapi munka – magyarázta dr. Juhász Bálint, aki gondolatait zárva kifejtette, hogy mire kötelez ez a 250 év bennünket.
‒ Vigyázzunk az örökségünkre, hogy továbbadjuk mindazt azoknak, akik utánunk jönnek, mert a jövő nem egyik napról a másikra épül fel, hanem az apró döntésekből. Abból, hogy maradunk, dolgozunk, megszervezzük az ünnepet, kinyitjuk a kultúrotthont, magyar közösségbe hozzuk a gyermekeinket, és hogy újra meg újra kimondjuk: itt vagyunk, és itt akarunk jövőt építeni – tette hozzá a tartományi képviselőház elnöke.
Az első telepesek emlékkeresztjénél Tóth Ramóna a Magyar Nemzeti Tanács nevében helyezte el az emlékezés virágait (Fotó: Ótos András)
Az egybegyűlteket Dobai János, a tordai helyi közösség tanácselnöke is üdvözölte. Elmondta, hogy az újratelepítés 1776-ban indult el, köszönhetően annak a 120 gányó családnak, akik 250 évvel ezelőtt Szeged, Makó, Apátfalva, Dóc, Mezőkövesd, Bánlak, Szőreg, Dorozsma, Szaján, Temerin és Kiszombor környékéről érkeztek.
‒ Háborúkat, járványokat és más nehézségeket éltünk túl, kitartottunk egymás mellett. Őseink akarata, összefogása és összetartása erőt, kitartást és biztatást adott arra, hogy magyar emberként maradjunk meg a szülőföldünkön. Közösségünk ma is éli a mindennapjait, és bízom abban, hogy a jövő nemzedéke is megőrzi ezt a falut, és még nagyon sok évfordulót ünneplünk meg közösen – közölte Dobai János.
Az ünnepi szentmisét msgr. Mirko Štefković nagybecskereki megyés püspök mutatta be, aki szentbeszédében a hit, a hűség és a kitartás fontosságát hangsúlyozta.
‒ Ma hálát adunk mindazokért, akik e faluban éltek előttünk: azokért, akik ide érkeztek, otthont építettek, földet műveltek, családot alapítottak, templomot emeltek, megőrizték hitüket, anyanyelvüket és nemzeti öntudatukat – fogalmazott msgr. Mirko Štefković.
A szentmise után megkoszorúzták az első telepesek emlékkeresztjét, majd a kultúrotthonba átvonulva Mezei Zsuzsanna, a Tordaiak Klubjának elnöke bemutatta Faluba épített, kőbe vésett és fénybe zárt emlékezet című kiadványát, mely Torda újratelepítésének 250. évfordulója kapcsán született meg. A programok délután a sportpályán ünnepélyes megnyitóval folytatódtak, ahol Ótott Róbert tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkár, a tartományi kormány alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte, hogy az ünneplő közösség arra a 250 évre és történelmi pillanatra tekint vissza, amikor az újrakezdés reményével emberek érkeztek erre a vidékre, hogy otthont teremtsenek maguknak, családjuknak és az utánuk következő nemzedékeknek.
A sportpályán Ótott Róbert, a tartományi kormány alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket (Fotó: Ótos András)
‒ Torda nemcsak a múltjára lehet büszke, hanem a ma emberére is: a civil szervezetekre, az egyházra, pedagógusokra, gazdákra, önkéntesekre, fiatalokra, idősekre és mindazokra, akik munkájukkal és jelenlétükkel bizonyítják, hogy az erőt az emberek és azok hite adja. A templombúcsú ünnepe külön is emlékeztet bennünket arra, hogy hit nélkül nincs megmaradás. Az elődök, akik templomot építettek tudták, hogy a közösség lelki ereje ugyanolyan fontos, mint a mindennapi munka. A hit adott nekik erőt a nehéz időkben, az adott nekik reményt a bizonytalanságban és bátorságot az újrakezdésben. Ma hálával kell gondolnunk mindazokra, akik ezt a falut megőrizték a jelennek és felelősséggel kell gondolnunk a jövő nemzedékére is, mert rajtuk múlik, hogy lesz-e, aki újabb száz év múlva is magyar szóval ünnepel ezen a helyen – mondta Ótott Róbert.
A nap során csirkepaprikás-főző versennyel, élőzenével, 3+2 koncerttel, kirakodóvásárral és vidámparkkal várták az érdeklődőket. A jó hangulat az eső ellenére végig kitartott, a programok fennakadás nélkül lezajlottak.
Nyitókép: Ótos András felvétele
