Templombúcsút és falunapot ünnepeltek a hétvégén a bánáti Szentmihályon. Az ünnepet hagyományosan a Szent Mihály napjához (szeptember 29.) közelebb eső hétvégén tartják.
A Nagybecskerektől 12 km-re fekvő falut évszázadok óta a kertészet, illetve a földművelés élteti. Az elvándorlás sokáig megkímélte a lakosságot, de sajnos nem kerülte el teljesen. Mára valamivel több mint hatszázan maradtak a településen.
– Szentmihálynak egykor 1450 lakosa is volt. Az elvándorlás 2016-ig minimális volt. Aztán innen is elindultak. Több mint kétszáz, zömében fiatal család távozott a faluból külföldre. Az elvándorlás az utóbbi egy-két évben leállt. Sajnos kevesen tértek vissza – hallottuk Tóth Ernő tanácselnöktől.
A Faluház udvarában 32 csapat mérte össze tudását halászlé főzésében, a művelődési otthonban pedig telt házas műsort mutattak be a helybéli óvodások, az iskola tanulói és a József Attila MME tagjai. A közönség élvezhette a vajdasági fiatalokból álló Karmoló népzenei műhely gálaműsorát is. Volt ünnepi szentmise, labdarúgó-mérkőzések, díszállat-kiállítás és táncest.
Az ezer lakosú magyarországi Zalaszentmihállyal a szentmihályiak másfél évtizede vették fel a kapcsolatot. Most újra intenzívebb lett az együttműködés.
– Nagyon jó érzéssel tölti el az embert, hogy amikor eljön otthonról, akkor ide szinte hazaérkezik az itteni magyarokhoz. Látjuk, hogy ők is hogyan élnek, és olyan szeretettel és barátsággal fogadnak minket, hogy tényleg az ember úgy érzi, hogy nem is a határ egyik-másik oldalán élünk, hanem szinte, hogy egy nemzetként vagyunk, és egymás testvérei – mondta Csikós Andrea Dóra, Zalaszentmihály polgármestere.
A búcsúra sok elvándorolt is hazatér. Néha többen, néha kevesebben. Ezúttal is sok külföldi rendszámtáblás gépkocsit lehetett látni a faluban. Ahogy Tóth Krisztián, a helybeli József Attila MME elnöke mondja, az esemény összefogja és erősíti az elvándoroltak és az itthon maradottak összetartozását.
Nyitókép: A legkisebbek fellépése (Fotó: Kecskés István)
