Ami néhány hete még elképzelhetetlen volt, ma már valóság: Željko Obradović végleg távozik a Partizan éléről. A szerb és az európai kosárlabda valaha volt egyik legnagyobb edzője a klub „álomprojektjének” arcaként tért vissza négy és fél éve, most épp olyan drámai módon lép le a színpadról. A döntés, amely megrázta egész Szerbiát, nem egyik napról a másikra született. Apró repedésekből alakult ki a törésvonal, amely végül a teljes fekete-fehér családot megrendítette.
A Partizan november közepén 4:6-os mérleggel állt az Euroligában, de az ASVEL elleni meccset mindenki ideális alkalomnak látta a feltámadásra. A francia csapat gyenge volt, tartalékos, és senki sem számolt más eredménnyel, csak győzelemmel. Amit viszont a pályán láthattunk, arra még a pesszimisták sem voltak felkészülve. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Obradović pályafutása egyik legkeményebb nyilatkozatát adta: „Szégyen, ahogyan kinéztünk. A játékosok teljesen érthetetlenül viselkednek. Amikor bementem az öltözőbe, mindenki a telefonját nyomkodta. Már nem tudom, hogyan reagáljak.” Ez volt az első nyilvános jele annak, hogy valami valahol mélyen megtört a csapat és az edző között. A helyzetet tovább mérgezte Tyrique Daniel Jones hirtelen „érzékenysége” a meccs előtt, amit Obradović nehezen fogadott el – bár tiszteletben tartotta. Másnap Ostoja Mijailović, a klub elnöke még teljes támogatásáról biztosította az edzőt, de már ekkor sejtette minden bennfentes, hogy a nyomás nő, a dolgok pedig nem mennek vissza maguktól a régi kerékvágásba.
Néhány nappal később következett a szezon egyik kulcsmérkőzése, a Fenerbahçe elleni találkozó. A média és a szurkolók is azt várták, hogy Jabari Parker végre berobban, különösen, miután családi tragédiája után visszatért a csapathoz. Ám a meccs napjának reggelén Parker közölte, hogy fájdalmat érez a combjában, nem tud játszani. Ugyanekkor Vanja Marinković hátpanaszokra hivatkozott. A Partizan így két meghatározó játékos nélkül futott ki a pályára, és csúfosan kikapott. Obradović ismét nyilvánosan beszélt a fegyelem hiányáról: „Én nem viszem magammal a telefonomat sem edzésre, sem étkezésekre. Amit kérek a játékosoktól, azt magam is betartom.” Ez már nem kritika volt, inkább segélykiáltás.
A Studentski centar elleni ABA-ligás győzelem után a csapat Athénba utazott, a Panathinaikosz otthonába. A hangulat valamelyest javult, sokan abban bíztak, hogy az előző hetek viharai után végre érkezik a fordulópont. Ami viszont történt, minden képzeletet felülmúlt. A Partizan egy 25:0-s sorozat közepén egyszerűen eltűnt a pályáról. Obradović pedig – szinte szimbolikusan – leült a kispadra, és mozdulatlanul nézte végig a csapat összeomlását. A mérkőzés után közölte: „Nem kívánom tovább vezetni ezt a csapatot.” Azonnal beszélt a klubvezetőséggel, majd a hotelben is megerősítette, hogy a döntése végleges. A Mozzart Sport november 26-án elsőként közölte a hírt, miszerint Obradović beadta a lemondását. A szurkolók sokkot kaptak. A klub is megerősítette az információt, Mijailović pedig hosszú, érzelmes üzenettel búcsúzott a trénerétől. Obradović nyilvános levélben köszönetet mondott, és kijelentette, hogy döntése visszavonhatatlan. Mindenki azt hitte, itt a vége, de épp ekkor kezdődött csak az igazi káosz. Csütörtökön mintegy tízezer szurkoló gyűlt össze a belgrádi repülőtéren abban a hitben, hogy még visszafordíthatják a döntést. Szenvedélyük, kitartásuk és szeretetük példátlan jelenetté nőtte ki magát – olyanná, amelyet a szerb sport talán még soha nem látott. Obradović végül beleegyezett, hogy másnap újra tárgyaljon a klubvezetéssel. De hiába. A többórás egyeztetés nem hozott áttörést. A sportigazgató, Zoran Savić távozása vált hivatalossá, ám ennél többet nem sikerült elérni, a szombatra tervezett találkozó pedig elmaradt. Ez újabb jel volt a szurkolóknak, hogy a mester nem változtat. Újabb tömeg gyűlt össze, másodjára már az Arénánál. A Partizan közösségi oldalán közölte, hogy Obradović visszautasította a maradásról szóló ajánlatot – majd levették a hírt. Aztán újra feltették, és fent is maradt. A szurkolók elindultak a csarnokba, egy részüket csak a rendőrség tartotta vissza attól, hogy berohanjanak az edzésre. Vanja Marinković próbálta nyugtatni a kedélyeket, de ekkor már mindenki tudta, hogy a Panathinaikosz elleni meccs volt Obradović utolsó mérkőzése a Partizan kispadján.
A Partizan négy és fél évig élt álomszerű felemelkedésben a világ egyik legnagyobb edzőjével. Euroliga-visszatérés, telt házas Aréna, ikonikus atmoszféra – Obradović nevét egy egész korszakhoz fogják kötni. Most viszont ez az éra véget ért. A klub keresi az utódot, a szurkolók még mindig nem dolgozták fel a veszteséget, a játékosok bizonytalanok, a vezetőség pedig talán most szembesült leginkább azzal, mit jelentett az, hogy Željko Obradović ott ült a kispadon. A kérdés már csak az, hogyan áll talpra egy ekkora klub egy ilyen szakítás után.
A Partizan közleménye szerint Željko Obradović nem fogadta el az ajánlatot, a hét elején sajtótájékoztatót tartanak a lemondásával kapcsolatban.
Nyitókép: Beta/AP
