Már megint nyakunkon a majális. Újfent meg kell ünnepelnünk a munkát. Ami állítólag teremtette a zembert. Hát, nem is tudom. Én mindig azt hittem, hogy a zember teremtette a munkát. Nálunk legalábbis otthon így van. Az öreglány kitalál egy teendőt, amit aztán valakinek el kell végeznie. Ilyen egyzerű! És nem akkor, amikor éppen kedve vagy ideje van rá, hanem azonnal! Szóval uopste nem az van, hogy az a bizonyos teendő már létezik, és megteremti amamát, hanem éppen fordítva!
Egy kis szünetet kellett tartanom, mert rám pirított. Azt mondta: Ne fecsegj butaságokat, Tepisti! Azt a munkáról meg a zemberről képletesen kell érteni! Nahát! Így már rögtön más. Szóval ez ojan mint egy vers vagy egy tingli-tangli nóta, amelyben az énekes azt énekli a kiszemelt hölgynek, hogy lehozná érte a csillagokat a zégről, pedig dehogy hozná, egészen máson jár az esze, amíg ezt dalolássza a fülébe. Az a lényeg, hogy ma is megtanultam valamit.
No de az továbbra is állja, hogy nálunk a munka zömét a muter eszeli ki, és aztán keres hozzá munkavállalót. Például megkérdezi atatát: Kiviszed a szemetet, Tegyula? Mire ő, mi mást mondhatna, azt feleli: Igen, Tematild! Ezzel máris lezárta az ügyet, és tovább olvassa a zújságot. Sok-sok év után sem tanulta meg, hogy téved, ha azt gondolja, ennyivel megúszta, mivel az öreglány felvetése igazából kérdésbe bújtatott utasítás volt, és hejesen a következőképpen kell értelmezni: Vidd ki a szemetet! Irtó résen kell lenni, mert különben a zember félreérti, és aztán ebből következik a kalamajka.
– Miket karattyol itt ez a kölök összevissza, Tematild?! – értetlenkede a fater.
– TikTok-videót készít a majálisról, Tegyula – ismerteté amama.
– Mondd, ezeknek a mai diákoknak sosincs házi feladatjuk? – kérdé az öreg.
– Attól tartok, hogy ez a tartalomgyártás éppen olyasvalami lehet – válaszola a muter.
– Mi még rajzolgattunk a majálisról – emlékeze vissza atata.
– Meg fogalmazásokat írtunk arról, hogyan töltöttük az időt a szabadban – fűzé hozzá az öreglány.
– Ahogy mondod – bólogata a fater. – A május elseje káo a munka ünnepe, de már rég nem arról szól igazából a dolog, hogy felhívják a figyelmet a dolgozók helyzetére, hanem inkább arról, hogy a zemberek kivonulnak a természetbe, jókat esznek-isznak, és megpróbálnak egy röpke időre megfeledkezni a munkáról.
– Nekünk is ki kellene ruccannunk valahová, már igazán ránk férne egy kis kikapcsolódás – javasolá amama. – Mit szólsz Palicshoz? Ott van ilyenkor az ország legnagyobb dzsemborija.
– Ami igaz, az igaz, Tematild – helyesele az öreg. – A palicsi sétány ilyentájt valódi Balkáni Díznilënddé változik néhány napra. No de ott aztán a kétkezi munkás aligha rúghat labdába, mert ojanok az árak, hogy ihaj-csuhaj!
– Ne aggódj te ezen, Tegyula – jegyzé meg a muter. – Egy részük már hónapok óta gyűjti a pénzt erre, a másik részük pedig egyzerűen megengedheti magának, és eleve azért jön, hogy költekezzen.
– Nekem azért még mindig szimpatikusabb ötlet az intim rostélyozás az erdő mélyén – ábrándoza atata.
– Az nekem kullancsetetés! – dünnyöge az öreglány. – No meg az már nem nekünk való!
– Pedig azok voltak az igazi majálisok – nosztalgiáza a fater –, amikor a fiúkkal elindultunk este az erdőben a zomzédos táborba, útközben eltévedtünk és hajnalig buttogtunk a rengetegben.
– Azok a majálisok! – sóhajta az épp betoppanó Zacsek zomzéd. – Emlékszem egyszer az egyik haverommal hanyatt feküdtünk a fűben, és teli torokból elénekeltünk egy nótát. Amikor befejeztük, hasra feküdtünk, és előadtunk egy másikat.
– No de miért kellett ezért megfordulnotok? – kíváncsiskoda amama.
– Azért, mert megfordítottuk a lemezt, zomzédasszony – világíta rá a lényegre a Zacsek.
– Gondolom, addigra már több kislemezhez szükséges dalocskát betápláltatok magatokba – kuncoga az öreg.
– Meghiszem azt – csóválá a fejét a muter. – No de azt áruljátok el, miféle időjárással kecsegtetnek majálisra az időjósok?
– Azt mondják a zokosok, hogy változékony idő lesz: borul, esik, süt, mikor hogy – felelé a Zacsek.
– Nahát, ezt én is tudnám – zsörtölőde atata –, aztán valamelyik majd csak bejön. Esetleg a szél még nem fog fújni?
– Erről jut eszembe, a napokban olvastam: a Meteorológiai Világszervezet arra figyelmeztetett, hogy május és július között kialakulhat az El Nínyó időjárási jelenség – tájékoztata az öreglány.
– No és az mit jelent? – érdeklőde a Zacsek.
– Az azt jelenti, zomzéd – közlé a fater –, hogy a következő három hónapban a szokásosnál magasabb hőmérséklet várható világszerte. Valahol sok csapadékkal jár majd, máshol pedig aszályt okozhat. Kinek mit dob a gép!
– Bizony őrült egy világban élünk! – nyugtázá amama.
– Ugyanezt mondta a napokban a Trampli is – tudatá a Zacsek. – Igaz, ő nem a természeti jelenségekre, hanem a társadalmi eseményekre célzott, azok után, hogy egy magányos farkas merényletet kísérelt meg elkövetni ellene egy gálavacsorán.
– Ebben most speciel egyetértek az amcsi főseriffel – szögezé le az öreg.
– Én azért megkérdezném tőle, hogy ettől az esettől függetlenül, érez-e némi felelősséget amiatt, hogy ilyen őrültté lett a világ – mondá a muter.
– Azért meg kell hagyni, hogy csuda hely az az Ámerika – gondola bele a Zacsek. – Valaki fogja magát egy bőrönd fegyverrel, vonatra száll, szállodába megy, majd megkísérel merényletet végrehajtani.
– A zörnyű incidens mellett a sárga siskásnak a héten azért is főhetett a feje, mert az irániak csak nem akarják a jót – morfondíroza atata –, vagyis azt, amit ő annak tart, és olyan javaslatokat tesznek neki, ami nem a kedvére való.
– Nem is tudtam, mennyire boldog vagyok, amíg nem tudtam annak a fránya Hormuzi-szorosnak a létezéséről – merenge az öreglány.
– Ez mindig így van, zomzédasszony – bölcselkede a Zacsek –, csak akkor tudjuk meg, hogy valami milyen jó volt, amikor már elmúlt vagy elveszítettük.
– Az iráni háború hatására kialakult energiazavarok például Afrikában és Dél-Ázsiában egyre több háztartást arra kényszerítenek, hogy cseppfolyós földgáz helyett fát használjanak, ami pedig súlyos fenyegetést jelent az erdőkre és a vadon élő állatokra – okíta bennünket a fater.
– Jaj, Tegyula, ne zaklass fel még jobban! – esedeze amama. – Nem tudok tőled rendesen aludni, aztán egész nap nyúzott vagyok, most meg még jössz ezekkel a rémhírekkel.
– Sajnálom, Tematild, de már brit tudósok is megállapították, hogy az, aki egész éjjel horkol, sokkal kipihentebben ébred, mint az, aki egész éjjel hallgatózik – magyarázá az öreg.
– Még az a jó, ha van valakinek valakije – válta hirtelen témát a Zacsek. – A zakértők szerint az elmagányosodás korunk egyik fő nyavalyája. Szinte már globális járványnak is nevezhető!
– Nekem ez nagyon furcsa – töprenge a muter –, itt ez a sok kütyü, bárkit bármikor el lehet érni, és mégis mindenki folyton magányosnak érzi magát.
– Szerintem meg ez tök logikus! – konstatála atata. – Éppen amiatt magányos sok ember, mert sosem a másikkal foglalkozik, hanem állandóan csak a kütyüjét nyomkodja.
– Sok mindent kitalálnak, hogy enyhítsék a magány hatását – taglalá a Zacsek –, például már külön applikáció is készült barát szerzésére.
– Ezek szerint már nemcsak partnert lehet keresni a zokostelón – spekulála az öreglány –, hanem megfelelő havert is, akivel elmész a moziba vagy egy vacsorára.
– Vagy éppen majálison az erdő mélyén énekelgetni! – trollkoda a fater.
Pistike, nótázó majálisozó
