Szegedi-Szabó Béla darabja nyomán, Urbán András rendezésében készül a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház új produkciója, Bill visszatér címmel, amit május 16-án mutatnak be. A darabról, a színházról, de mindenekelőtt a nagy hősről, Billről, Szegedi-Szabó Bélával, a szerzővel beszélgettünk.
Tulajdonképpen ki ez a Bill, és mit jelent a számodra? Mitől ilyen különleges, hogy évek óta végigkísér az alakja?
– Korábban írtam két olyan darabot, amelyek az amerikai filmes kliséket idézték meg és egyfajta retró-amerikai közegben játszódnak. Ezek expresszív, már-már dadaista ízű, erősen tömör, a nézőből a levegőt is kipréselő, igen „radikális” szövegek. Közben elmúlt majdnem tíz év, és folyamatosan azt éreztem, hogy a sorozatot ki kellene egészíteni egy új résszel. Erre az is sarkalt, hogy egyre abszurdabb fordulatokat vett a világ és a szűk környezetem is. De az is közrejátszott, hogy ezen darabokban játszó, és két ízben rendezőként is tevékenykedő Vicei Zsolt (aki Bill Sheridant személyesítette meg) inspiráló hozzáállása és felejthetetlen alakítása nem hagyott nyugodni. Ezért született meg nemrég a Bill visszatér című komédia. A darab elején rögtön kiderül, hogy Bill Sheridan a halálból, illetve a hűtőházból tér vissza, hogy új misszióját teljesíthesse. A történet innen indul. A próbák során a trilógia korábbi darabjait is átnéztük, átolvastuk, hogy a ráhangolódás a Bill visszatér szövegére zökkenőmentes legyen. A két korábbi művet (Johnny Ringo hazatér, Bill a mennybe megy) a Keszég László vezette Pont Műhely és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mutatta be. Most pedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban kerül sor a harmadik rész ősbemutatójára Urbán András rendezésében. A darab összes szereplőjének karaktere hordoz magában igen sok furcsaságot, nyakatekert beszédmódot, szemléletet, de köztük is legextrább Bill Sheridan, az igazi hős, aki Don Quijote módjára újabbnál újabb küldetések nyomába indul. Komédiáról van szó, de azért az egész mélyén ott lappang egy emberi dráma képlete is.
Honnan jött az ötlet, hogy ne csak Bill, hanem Vicei Zsolt is visszatérjen?
– Az utóbbi években Zsolttal gyakran nosztalgiáztunk, amikor is ezen abszurd western-darabok miliőjét, atmoszféráját idéztük vissza. Nos, ezek a nekibuzdulások táplálták bennem azt a forrást, amely által végül megszületett az új szöveg. Vicei Zsolt nagy sikerrel alakította annak idején Bill Sheridant, tökéletesen eggyé tudott forrni vele, mondhatnám, hogy rá íródott ez a szerep. Nemrég pedig Urbán András kért fel bennünket, így valósulhat meg most ez a friss mű, a Bill visszatér, a színpadon is.
A szabadkai Népszínház drámapályázatának többszörös díjazottja vagy, a darabjaidat bemutatták a Kortárs Vajdasági Magyar Szerzők Felolvasószínházán. Hányszor nyertél?
– Ha jól emlékszem, hat alkalommal olvasták fel, illetve rendezték meg a színházi szövegeimet. De Magyarországon, a Miskolci Nemzeti Színházban is sor került hasonló felolvasószínházi eseményre Keszég László rendezésében, továbbá a Halál Argoszban című tragikomédiámat Novák Eszter vitte színre a Merlin Színházban. Ezek jobbára hasznosak voltak abból a szempontból is, hogy rálássak a szövegeim hiányosságaira, de erényeire is.
Urbán Andrással régóta ismeritek egymást, milyen élmény most újra együtt dolgozni?
– Kamaszkorunkban alakult ki ez a barátság. Együtt kezdtük Zentán a művészkedést, az irodalmi munkásságunk kezdete is arra az időszakra datálható. De mindez a modern művészetek felfedezését is jelentette. Valóságszemléletünk alapjai is ekkor szilárdultak meg. Ezért, mondanom se kell, nagyon örülök az együttes munkának.
A gyermekirodalom terén is hódítasz, nemrég a Hangyabefőtt című darabodat állították színpadra és mutatták be Zentán. Mi miatt kezdtél el gyerekeknek írni?
– Nemrég óta foglalkozok gyerekirodalommal. Ennek az első gyümölcse volt a Hangyabefőtt című meseregény volt. Ezt később dramatizáltam, és ez került nemrég bemutatásra a Zentai Magyar Kamaraszínházban Mezei Kinga rendezésében. Úgy éreztem, hogy a regényben az olykor filozofikus párbeszédek, a líraiság, költőiség és a különböző helyszíneken játszódó kalandok kiváló egységet alkotnak ahhoz, hogy egy színházi adaptáció készülhessen belőle. A színház révén ráadásul sokkal több gyereket, nézőt tud elérni a mű, mint könyv formájában. A második gyerekkönyvem egy ifjúsági regény, a Vili és a kék orrszarvú pedig az újvidéki Forum könyvkiadónál jelent meg. Azért is fordultam részben a gyerekirodalom felé, mert számomra ez nagy szabadságot nyújt az írás és a gondolat terén, és visszatérni ehhez az „ősi” látásmódhoz, a gyerekkori „szemüveghez”, mindig rendkívül izgalmas és mélyen elgondolkodtató folyamat és állapot.
Nyitókép: Szegedi-Szabó Béla archívuma
