Egy tanya feltámadása

Vidékünknek egykoron meghatározó életformája volt a tanyasi önellátó életforma. Minden település határában számtalan tanya volt, és léteztek tanyasi iskolák, kocsmák is. A múlt század hetvenes éveiben azonban a szocialista rendszer vezetői úgy döntöttek, hogy felszámolják ezt a világot. Az emberek többsége a tanyáról beköltözött a faluba, aminek következtében ma már csak elvétve találunk lakott tanyákat. Őszintén szólva, nem hinném, hogy a mai fogyasztói társadalom kedvezne ennek az önfenntartó létformának, ez azonban már egy másik történet. A tanyák így a lassú enyészet martalékává váltak, és sok helyen már csupán egy-egy csoportnyi fa jelzi, hogy ott valaha tanya állt, ami egy család otthonát jelentette.

Zentagunaras határában áll a Váradi-tanya, amire minden bizonnyal hasonló sors várt volna, mint a többi tanyára, ám Kara (szül. Váradi) Bettina úgy döntött, hogy nem hagyja veszni elődei hagyatékát, majd hosszas tervezgetéssel és temérdek befektetett munkával új funkcióval ruházta azt fel.

– A tanyát a nagyapám építette még valamikor 1956 környékén. Ők éltek itt, utána pedig a szüleim, mintegy harminc éven keresztül. A testvérem és én is itt nőttünk fel, a természet közelségében. A tanyasi élet nem volt mindig egyszerű, ám úgy érzem, a kihívások csak erősítették a családunkat. Az iskolába járás olykor nehézségekbe ütközött, mert nagy esőzések bizony után sáros volt az út. Olyan is előfordult, hogy kemény tél jött, és a szüleim napokig küzdöttek a hóval. A Váradi-tanya minden sarka őriz valamilyen emléket számomra, ezért mindig is nagyon szívemen viseltem a sorsát, és nem akartam, hogy az idő martalékává váljon. Ez egykoron virágzó tanya volt, a falubeliek is gyakran dicsérték, viszont öt éven át elhagyatottan állt, mivel a szüleim bejöttek a faluba. Az idő vasfoga már kikezdett bizonyos dolgokat, lassanként kezdett tönkremenni. Az istállót, az ólakat és a többi melléképületet anyáék elbontották, így csupán maga a tanya épülete maradt meg. Nagyon sajnáltuk, mert a tanya jövőre lesz hetvenéves, és sokat gondolkodtunk azon, hogy mibe lehetne belevágni annak érdekében, hogy ne menjen tönkre ez a ház. A falusi turizmusra gondoltunk, mivel az tűnik a legészszerűbb megoldásnak. Úgy alakítottuk ki, hogy legyenek kiadó szobák, a terasz pedig negyven fő részére szolgáljon étkezőként, így alkalmas legyen különféle baráti és céges rendezvények megtartására is. A három szobában összesen nyolc főt tudunk elszállásolni.

 Mennyi időt vett igénybe, mire sikerült alkalmassá tenni a vendégfogadásra?

– Egy éven keresztül javítgattuk, csinálgattuk, hogy úgy nézzen ki, ahogyan szerettük volna, és kiadható legyen. A saját elképzelésünk alapján alakítottuk ki, és a környékét is ilyen módon rendeztük. Volt egy romos istálló, azt teljesen lebontottuk, a földet elegyengettük. Jöttek a barátaink, a család, mindenki segített, aki tudott, és folyamatosan rendezgettük. Körbe is kerítettük a teleket, mivel a szüleink annak idején a kerítést is elvitték.

 Egy ilyen jellegű felújítás akkor sem olcsó, ha segített a család és a barátok. Milyen forrásból csináltátok meg?

– Én háztartásbeli vagyok, a férjem pedig vaskonstrukciók gyártásával foglalkozik. Saját pénzből valósítottuk meg, viszont az elmúlt két évben, amióta hivatalosan is nyitva vagyunk, két pályázaton is sikeresen szerepeltünk a tartománynál. Ezeknek köszönhetően különféle háztartási berendezéseket vásároltunk, az összes többi teendőt azonban önerőből valósítottuk meg.

 Hogyan fogadták az ismerősök, hogy belevágtatok ebbe a vállalkozásba?

– Mindenki nagyon örült ennek a kezdeményezésnek, mert sajnálták volna, ha hagyjuk tönkre menni a tanyát. Azért is örültek annyira, mert szinte mindannyian szeretnek kijönni a szabadba, a szép környezetbe és itt tölteni a szabadidejüket. Mi pedig folyamatosan dolgozunk azon, hogy még szebb környezetet teremtsünk, időről időre próbáljuk gyarapítani a fákat, hiszen az elmúlt évek során már sok kiöregedett közülük. A szüleim is nagyon örültek annak, hogy belevágtunk ebbe az egészbe, sőt a visszajelzések azt igazolják, hogy a falubeliek is várták már. A településen egyébként vannak különféle rendezvénytermek, itt azonban vannak bérelhető szobák is, ami nagy előnynek számít, hiszen bulik vagy egyéb összejövetelek után itt lehet aludni, és nagyon sok külföldön élő, vagy átutazóban lévő személy élt is már ezzel a lehetőséggel. Vannak visszajáró vendégeink is, mert annyira megtetszett nekik a hely, hogy időről időre visszatérnek hozzánk. Gyakoriak az olyan vendégek is, akiknek például itt, a faluban laknak a szüleik, és amikor külföldről hazajönnek hozzájuk látogatóba, akkor nálunk töltik az éjszakákat. Mivel az autóúttól sem vagyunk messze, mindössze tizenkét kilométerre, olyan vendégeink is voltak már, akik a tengerre menet megálltak nálunk megpihenni, majd másnap újult erővel folytatták az útjukat.

 Mennyire indult be a vállalkozás, mennyire vagytok elégedettek?

– Egyre nagyobb az érdeklődés a szolgáltatásaink iránt, talán nem túlzás azt állítani, hogy szinte minden hétvégén ki van adva a tanya. Ebben az időszakban pl. gyakran szerveznek itt szülinapokat. Mivel 40 fő fér el, ez valamelyest behatárolja az itt szervezhető rendezvények jellegét. Nyáron viszont ez a kapacitás tovább bővíthető, mivel a terasz oldalai nyithatók, és mellette is tudunk további asztalokat, illetve székeket elhelyezni.

 Milyen irányba szeretnétek tovább fejlődni, mik az elképzeléseitek?

– Továbbra is szeretnénk pályázni, mert az ilyen módon elnyert támogatások nagyon nagy segítséget jelentenek számunkra. Mivel számos fejlesztést szeretnénk, azok nagy részét már nem tudnánk önerőből megvalósítani. A terveink között szerepel például az, hogy kibővítjük a teraszt, és ezáltal plusz húsz fővel növeljük a kapacitását. Ezt elsősorban egy-két vizes tető kialakításával szeretnénk megoldani. Nagy udvarunk van, így például arra is van lehetőség, hogy itt tartsanak sátoros lakodalmakat. Szeretnénk felújítani a nyári konyhát is, ahová különféle főzőedények fognak kerülni. Mindezt természetesen régiesebb stílusban szeretnénk kivitelezni, mivel vannak olyan régi konyhaszekrényeink, amelyek szintén helyet kapnának itt. Tervezünk egy kinti tusolót is, aminek az alapját már kiöntötték a mesterek. Ez egyebek mellett azért lenne különösen fontos, mert szeretnék majd tábort szervezni a gyermekek számára. Rendezvényeket már szervezünk nekik, húsvét előtt például tartottunk egy húsvéti családi napot. Ez elég népszerű volt, mert negyvenhárom gyermek vett rajta részt a szüleivel. Különböző húsvéti jellegű programokkal vártuk őket, volt állatsimogató, többféle kézműves foglalkozás, kreatív fotózás, arcfotózás, stb. Hasonló programmal vártuk őket októberben is a Tök jó napon, amely iránt szintén nagy volt az érdeklődés.

 Mivel foglalkoztok a tanya mellett, és mennyire terhel ez le benneteket?

– Én háztartásbeli vagyok, a férjem pedig vaskonstrukciókat készít. A tanya elég sok időt és energiát igényel, napi szinten több órát itt vagyok. A fűkaszálásról ne is beszéljünk, mert a tanya több mint egy holdnyi területen fekszik. Emellett nagy virágoskertünk is van, és mivel a határban vagyunk, ha fúj a szél, akkor befújja a port. Mivel hétvégenként ki van adva, azután mindig fel kell takarítani, így napi szinten több órát itt kell lenni. A fűkaszáláshoz már vettünk egy kis traktort is, hogy gyorsabban menjen. Emellett én otthon is meg kell, hogy csináljam a dolgom, valamint a zentagunarasi tájházban is gondnok vagyok. Ott is hasonló feladataim vannak, mint itt, a tanyán, úgyhogy egész nap mozgásban vagyok. Szokták is kérdezni tőlem, hogy nem fáradtam-e még bele? Igazából még nem fáradtam el, de én időm nem igazán van. Arra például soha nincs időm, hogy délután leüljek megnézni egy filmet. Van egy tízéves kislányunk, és őt is próbálom belevonni a tanya dologba, mert segítségre mindig szükség van.

 Mindig is egyértelmű volt számotokra, hogy itthon szeretnétek boldogulni és jövőt tervezni?

– A férjemben egyszer felmerült annak a gondolata, hogy mi lenne, ha esetleg máshol is szerencsét próbálnánk, ezt azonban nagyon gyorsan elhessegettük, mivel nagyon szoros a kapcsolatunk a családdal. Én semmi pénzért nem mennék el innen, mert ide köt minden, ami fontos számomra. Nem tudnám elképzelni az életemet külföldön. Inkább maradjunk itt, és éljünk kevesebb pénzből, kisebb fizetésből, minthogy kiköltözzünk külföldre. Ott minden ismeretlen, és lehet, hogy csak nagy ritkán tudnánk hazalátogatni. A lelke mélyen minden embernek fontos a család, én pedig különösen családcentrikus vagyok.