Cikkünkhöz képgaléria kapcsolódik!
Vasárnap véget ért a háromnapos programsorozat Bácsfeketehegyen, amellyel a falu betelepítésének 240. évfordulójára emlékeztek. A Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület és a bácsfeketehegyi helyi közösség által szervezett esemény a 240 éve Bácsfeketehegyen címet viselte és egy ünnepi istentisztelettel ért véget a református templomban. Ezen kettős évfordulóért adtak hálát, hiszen nem csak a falu betelepítésére emlékeztek, hanem Orosz Attila bácsfeketehegyi református lelkész 25 éve szolgál lelkészként. Az istentiszteleten, és az azt követő emléktábla avatáson többek között jelen volt Ótott Róbert, tartományi oktatási titkár, Rigó Pál Zsófia, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Hajvert Ákos, az MNT végrehajtó bizottságának tagja, Kovács Károly, tartományi parlamenti képviselő, Sándor István, Kishegyes község alpolgármestere és Oroszi Sándor, a községi képviselő-testület elnöke.
A kettős jubileum igen fontos a bácsfeketehegyi reformátusok számára, nyilatkozta a médiának Orosz Attila lelkész.
– Jelentős évfordulóhoz érkeztünk el a mai napon, kettős jubileumért adunk hálát a jó Istennek. Az első a 240 éves letelepedés, ami annyira jelentős számunkra, hogy tízévente szoktuk megünnepelni. Ez a falu és a református gyülekezet letelepedését mutatja elsősorban, hiszen az ősök amikor idejöttek 240 éve, akkor lelkipásztort is hoztak és kb. 1000 hívőt. Gyakorlatilag a református egyházközösség alapját is lefektették. Ez az ünnep arra emlékeztet bennünket, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk és merre tartunk. Az idők változását úgy tudnám összefoglalni, hogy egy dolog van, ami 240 éve is megvolt és ma is megvan, csak más formában: hogy a kun eredetű gyülekezet a református hitét igyekezett megtartani. A mai napig is ragaszkodunk hozzá, hogy mi református keresztyének vagyunk. Én ennek a gyülekezetnek vagyok a lelkipásztora lassan 13 éve, és segédlelkészi időm egy részét is itt töltöttem. Az idei évben, az istentisztelet keretében 25 éves lelkészi jubileumomat is megtartottam. Ezért is hálát adtunk Istennek. Azt gondolom, hogy negyed század egy lelkész életében sorsdöntő, mert ilyenkor az ember visszanéz, és elgondolkozik mit tett jól, mit nem, és hogyan kellene folytatni? Amennyit időt szán nekem a jó Isten, azt szeretném töretlen hittel, alázattal szolgálni – mondta Orosz, majd arról is szólt, az istentiszteleten vendégül látták testvértelepüléseik, Kunhegyes és Kunhalas, valamint számos vajdasági gyülekezetnek a képviselőit.
A kunhegyesi gyülekezet képviselői ajándékot adnak át Orosz Attilának (Lakatos János felvétele)
Az istentiszteletet követően a helyi közösség és református egyház jóvoltából emléktáblát avattak, amely a Kunhegyesről Bácsfeketehegyre jutásnak állít emléket. A tábla a református imaház falára került és látható rajta a vándorlás pontos útvonala. Az avatási ünnepségen felléptek a művelődési egyesület népi énekesei és tamburazenekara. Bojtos Béla, a helyi közösség tanácsának elnöke az emléktábla kapcsán elmondta, hogy arra emlékezteti őket, hogy 214 kunhegyesi család eljött és otthon talált a mai Bácsfeketehegyen. Abban az időben a falu helyén pusztaság volt, amit feltörtek, és falut építettek templommal, iskolával. Először a templom épült meg, majd rá következő évben az iskola is, mondta el a tanácselnök, majd arról is szólt, hogy az új élet nehezen indult be, de őseik megküszködtek és ma, 240 év múlva is itt vannak. Bojtos kiemelte, hogy kun vonásaikat a mai napig megtartották, és büszkék származásukra, a mai napig tartják a kapcsolatot az őshazával.
Nem kis eredmény az, hogy a bácsfeketehegyiek 240 éven keresztül megmaradtak itt, mondta el Hallgató Imre, helytörténész.
– 240 éve települt újra a falu, a Kunhegyesről kirajzott őseink telepítették be ezt a pusztát. Az eltelt idő alatt a falu lakossága változott, nemzetiségi és vallási összetételében. Számos megpróbáltatáson ment át a lakosság, jött a XIX. századi pestit járvány, majd a szabadságharc megpróbáltatásai, az első világháború rengeteg emberáldozata és a második világháború, szintén sok áldozattal. A közelmúlt politikai és gazdasági nehézségei is sújtották a falut. Viszont a bácsfeketehegyi őslakosok leszármazottai megmaradtak, és a nehézségek ellenére mindig újra tudtak kezdeni. Ez a továbbiakban is reménység, hogy a falu fenn fog maradni. Igaz, hogy folyamatosan történnek nehézségek, de a lakosság a megmaradás és az együttélés útján akar haladni – fogalmazott Hallgató.
Az ünnepi programsorozat első két napján történelmi előadásokra került sor, egy visszatekintő fényképkiállítást nyitottak meg, valamint a művelődési egyesület Kónya néptáncegyüttese óriásig érdeklődés mellett bemutatta az Út című táncszínházi előadást. A darabot Szakács Tamás rendezte, koreográfusok Szakács Tamás és Szakáll Nikolett. Az előadást a 240 évvel ezelőtti elindulás, vándorlás és útkeresés ihlette. A Kónya táncegyüttes kiegészült néhány vendégtáncossal Vajdaságból, valamint Békéscsabáról és Bajáról. Az előadás során közreműködött Csorba Bagi Valentina népi énekes, valamint Vajda Noa Pálma versmondó. Zenei szerkesztője Juhász Gábor volt, a zenét a szabadkai Juhász zenekar biztosította. A közönség óriási lelkesedéssel fogadta a nem mindennapi táncszínházi produkciót.
Az emléktábla ünnepélyes leleplezése (Lakatos János felvétele)
Nyitókép: Az Út táncszínházi produkció a vándorlást és letelepedést mutatta be (Simonyi Zsófia felvétele)
