Nők a csúcson

Nőként karriert építeni nem mindig egyszerű, különösen így van ez, ha az ember egy leginkább férfiak által uralt területen szeretne elhelyezkedni. A lányokat már gyerekkoruk óra arra nevelik, hogy érzékenyek és gondoskodók legyenek, mások érdekét a maguké elé helyezzék, és a család jelentse számukra a kiteljesedést. A pályaválasztás előtt álló lányokat gyakran próbálják eltéríteni a céljuktól, hol nyíltan, hol burkoltan, hogy egy „nőiesebb” szakma felé tereljék őket, a dolgozó nők pedig gyakran számolnak be a munkáltatók rugalmatlanságáról: nincs részmunkaidő, nincs távmunka, nem veszik jó néven, ha a gyerek megbetegszik. Ezért van, hogy nőként a munkához jutás és a szakmai előrehaladás is sokak számára nehézkes lehet.

Egy néhány évvel ezelőtti kutatás megállapította, hogy a szerbiai vállalatok felsővezetésében a nők aránya huszonhét százalék körüli. A Világbank adatai szerint ennél valamivel jobb a helyzet, ha a felső- és középvezetők között keressük a nőket: így már harminchét százalék körüli arányban töltenek be vezető pozíciót a nők. Statisztikai adatok szerint a banki dolgozók hetven százaléka nő, ám ahogy feljebb haladunk a ranglétrán, ez az arány csökken, még akkor is, ha a vezető pozíciókban lévő nők aránya 2022-ben először meghaladta az ötven százalékot. Ezek az adatok mind arra mutatnak rá, hogy a nők által érzett hátrányos megkülönböztetés a valóságban is fennáll – bár nyilvánvalóan nem érint minden egyes nőt, a jelenség léte jól látható és statisztikai adatokkal igazolható.

Dósa Barna Boglárka pénzügyi igazgató már gyerekkorától tudta, hogy milyen területen szeretne elhelyezkedni, és az is hamar világossá vált számára, hogy vezető szerepben érzi magát igazán jól. A példája rávilágít arra, hogy minden nehézség ellenére nőként is lehetséges elhelyezkedni egy jól fizető területen, vezető pozícióba kerülni, szakmai sikereket elérni, és ehhez nem feltétlenül kell lemondanunk a családról sem. Szükség van viszont kitartásra, tanulásra, magabiztosságra és támogatásra a családtól és a munkahelytől egyaránt.

Mi alapján választottál egyetemet?

– Valójában már nagyon korán kikristályosodott, hogy mi az, ami érdekel. Már általános iskolás koromban tudtam, hogy a közgazdasági pálya felé szeretnék haladni, így aztán a középiskola kiválasztása sem volt kérdéses számomra. A középiskolai tanulmányaim vége felé felmerült bennem annak lehetősége is, hogy a jogi egyetemre iratkozzak, de a közgazdaságtan jobban vonzott, így végül mégis ebbe az irányba indultam el. Az egyetemet Szabadkán végeztem.
n A közgazdaság és a pénzügy tipikusan fiús dolog. Hogyan jutottál el odáig, hogy ezt válaszd, és hogyan fogadta ezt a környezeted?
– Gyerekként otthon mindig azt hallottam, hogy tanuljak és álljak ki magamért, és ehhez minden támogatást megkaptam – ez a mai napig sokat segít abban, hogy meg merjem valósítani, amit szeretnék. A pénzügy mindig érdekelt engem. Az egyetemi jelentkezéskor azok közül, akik ebbe az irányba indultak a baráti társaságomból és az osztálytársaim közül, a legtöbben a marketinget választották. Abban az időben ez nagyon divatos volt, izgalmas területnek számított a reklámok világa. Én voltam az egyedüli, aki a pénzügyi irányba indult el, ebből a szempontból kicsit kilógtam a sorból. A környezetem nem különösebben lepődött meg, mert tudták, hogy ez a terület érdekel, és az sem volt titok, hogy a közgazdaságtan területén szeretnék továbbtanulni. Az biztos, hogy a pénzügyi területen több férfi dolgozik, mint nő. De azt veszem észre, hogy az utóbbi időben a nők száma is egyre inkább növekszik minden hasonló területen, beleértve a pénzügyet is. A nők egyre gyakrabban tanulnak tovább, egyre inkább fognak karrierépítésbe, egyre több a női vezető. Szerintem lassan a pénzügy is olyan terület lesz, ahol megtörik a férfi egyeduralom.

A tanulástól és a karrierépítéstől a szerb nyelv sem tántorított el. Hogyan tanultál meg szerbül zentai lányként?

– Tősgyökeres zentai vagyok, sokáig nem beszéltem jól szerbül. A középiskolában már elég erőteljesen fejlesztettem a szerbtudásomat, de ez még messzemenően nem volt egyetemi szintű tudás. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy a pénzügyi pályát válasszam, és egy olyan egyetemen tanuljak tovább, ahol az első évben még volt ugyan néhány tantárgyunk magyar nyelven, de a második évtől kezdve már mindent szerbül kellett tanulni. Nekem csak pozitív tapasztalataim vannak. Az egyetemi éveim alatt tanultam meg teljesen szerbül, a professzorokat, professzornőket pedig egyáltalán nem zavarta, hogy hibáztunk a nyelvtanban, például nem megfelelő végződéssel mondtuk a szavakat. Őket az érdekelte, hogy tudjuk-e az anyagot, hogy látják-e rajtunk, hogy értjük, amiről beszélünk, illetve hogy felkészültünk-e a vizsgára. Mindig segítőkészek voltak, így egyáltalán nem éreztem hátrányát annak, hogy magyar ajkúként szerb nyelven tanulok.

Amikor a közgazdaságtan és a pénzügy mellett döntöttél, akkor élt már a fejedben az a kép, hogy egyszer majd vezető leszel?

– Igen, szerettem volna vezető pozíciót betölteni. Mindvégig tudatosan haladtam ezen az úton, de mindig csak a következő lépcsőfokot tűztem ki magam elé célként. Az új belépőknek is el szoktam mondani, hogy én szó szerint végigjártam itt a ranglétrát. Már tizenhat éve vagyok a zentai Silos-Tech Kft. fémipari vállalatnál, ami konténerek, silóparkokba kerülő gépek és különböző fémszerkezetek gyártásával foglalkozik, emellett porfestést, lézervágást és más precíziós fémipari szolgáltatásokat is végez. Az első évben gyakornok voltam, most pedig pénzügyi vezető vagyok. Folyamatosan haladtam felfelé a ranglétrán, így jutottam el addig a pozícióig, amit jelenleg betöltök.

Nehéz-e nőként kimondani azt, hogy vezető pozíciót akarok betölteni, és sok pénzt akarok keresni?

– Igen, nehéz. Szerintem nőként számunkra kicsit idegen dolog karrier-orientáltnak lenni, főleg úgy, hogy mellette ott legyen a család is, otthon is minden rendben legyen. Nehéz eljutni odáig, hogy ne érezzük azt, hogy a családtól vesszük el az időt akár a tanulással, akár a karrierrel, akár a szakmai továbbképzésekkel. Le kell győzni azt a lelkiismeret-furdalást, amit sok nő amiatt érez, hogy egyszerre szeretnének sikeresek lenni a családi és a szakmai életben is.
 

A férfiaknak nincsenek ilyen gondjaik?

– Nem, szerintem nekik nincsenek. Náluk ösztönösen jön a dominancia, nem kell megküzdeniük érte, hanem természetes része a személyiségüknek. Ha vezetőt mondunk, akkor automatikusan férfira gondolunk, és nem találunk semmi meglepőt abban, ha egy férfi vezető pozíciót tölt be. De ha a vezető történetesen nő, akkor sokakban fölmerül, hogy biztos jó-e ez így, elég stabilak-e ehhez a nők, vannak-e olyan stabilak, mint a férfiak? Érzelmileg hogy bírják el ezt a terhet, hogyan tudnak megküzdeni a vezetéssel járó stresszel? Nem fog-e a családi élet a szakmai élet rovására menni, vagy fordítva? Tudnak-e a nők ebben egyensúlyozni? De én azt mondom, hogy tudnak. Szerintem egyáltalán nem szükségszerű, hogy a szakmai élet akadályozza a családi életet, sőt úgy gondolom, hogy kiegészíti azt. Ha egy feleség, egy anya a szakmájában kiteljesedik, akkor otthon is jobban helyt tud állni.

Érezted valaha, hogy a karrieredben hátráltat az anyaságod?

– Nem, de ez valószínűleg meglepő válasz, és annak köszönhető, hogy nagyon jó munkakörnyezetben dolgozom. Rendkívül támogató a munkahelyem, a tulajdonosok is családosak, ezért ők is megértik, hogy mivel jár az anyaság, illetve a szülőség. Nem volt kérdés, hogy a szülési
szabadság után visszatérhetek-e, illetve az sem, hogy milyen pozícióba térek vissza. A kollégákkal nagyfokú tisztelet alakult ki köztünk, mindenkinek elismerjük a pozícióját és a véleményét.

Mit tanácsolnál azoknak a lányoknak, akik érdeklődnek a közgazdaságtan, a pénzügy iránt?

– Függetlenül attól, hogy mi érdekli őket, én minden nőnek azt tanácsolom, hogy tanuljanak, merjenek fejlődni. Ha tanulnak és fejlődnek, akkor megnő az önbizalmuk, magabiztosabbak lesznek. Azt vallom, hogy szorgalommal és kitartással mindent el lehet érni, ezért szerintem mindenféleképpen megéri szorgalmasnak lenni.

Mi kell még az érvényesüléshez szerinted?

– Azon túl, hogy a szerb nyelvet mindenképpen el kell sajátítani, és kitartónak kell lenni, fontos még a határozottság és a magabiztosság is. El kell hinnünk magunkról, hogy megvan a megfelelő tudásunk, és úgy kell haladnunk a karrierünkben az előre vezető úton, hogy közben nem kételkedünk abban, hogy igenis meg tudjuk csinálni, és el tudunk jutni ahhoz a célhoz, amit kitűztünk magunk elé. Nagyon fontosnak tartom a támogatást is, mégpedig mindkét oldalról. Tehát kell hozzá a munkahely támogatása, ugyanakkor kell a családé is, mert nemcsak a férfi karrierje a fontos, hanem a nőé is. Ezt én hálaistennek megkapom otthonról, és nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert stabil családi háttérrel rendelkezem. Mi a férjemmel mindent megosztunk egymással, és amikor neki van szüksége támogatásra, én támogatom őt, amikor pedig én utazok el például egy konferenciára vagy egy szakmai előadásra, akkor ő vigyáz a kisfiunkra. Ennek a támogatásnak oda-vissza kell működnie egy férfi és egy nő között. Sajnos ez sokszor egyoldalú, és csak a nő támogatja a férfit. Természetesen ugyanilyen fontos az is, hogy az ember a munkahelyén is megkapja a támogatást, és olyan munkakörnyezetben dolgozhasson, ahol elismerik a teljesítményét, a tudását, és nem a nemére fókuszálnak.
 

Vezető pozícióban dolgozó feleség mellett tud-e a férj is saját karriert építeni? Kiteljesedhet-e mindkét szülő a hivatásában?

– Szerintem igen. Úgy gondolom, hogy csak egy igazán erős férfi tud együttműködni egy erős nővel. Az igazán erős férfi alatt azt értem, aki nem fél attól, hogy a felesége is vezető pozícióban van, sem attól, hogy a felesége is szakmai sikert ér el, mert ő maga is elég magabiztos és határozott ahhoz, hogy ne riválisként tekintsen rá, hanem támogató szerepben jelenjen meg. A lényeg az egyensúly, vagyis hogy ne menjen egyik fél rovására sem a másik hivatása, hanem mindig szükség szerint működjön köztük egymás támogatása. Amikor a férfinak van szüksége támogatásra, a nő legyen egy biztos háttér, amikor meg a nőnek, akkor a férfi álljon ott biztos hátországként.