A hang és a humor találkozása

Az elmúlt években szinte elmaradhatatlanná vált, hogy az Észak-bácskai Pedagógusok Egyesületének nyári továbbképzési előadássorozatát a Raffay-Pap házaspár, illetve dr. Raffay Éva és dr. Pap János zárja. Ez idén sem volt másképp. Dr. Pap János fizika szakon végzett, zeneakusztikával foglalkozik, emellett a nevetéstan nagy mestere, és az előadásaiban ezt a három területet ötvözi. A nyári akadémián 2000 óta tart előadásokat, szakmai témákkal kezdte, de mindinkább előtérbe került a humor. Az elmúlt években szó volt egyebek közt az angol, az abszurd és a fekete humorról is. Pap Janó néven novemberben jelent meg az Akarsz nevetni? És mosolyogni?! című könyve, a Holnap Kiadó gondozásában, a tavaly elhunyt Sajdik Ferenc illusztrációival, aki a Pom Pom meséihez és A nagy ho-ho-horgászhoz készített rajzokat. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeutával pedig 2011-ben adta ki a Ma még nem nevettem című könyvet, hiszen a humor és a nevetés összekapcsolódik a pszichológiával és a neveléssel. Pap János előadásából ezúttal se maradt ki a humor, annak megannyi fajtája, amikről a könyvében is szó van. Erről is beszélgettünk a nyári akadémián. 
Mióta és mennyire behatóan kutatja a humort? 
– A kapolcsi Művészetek Völgye fesztiválon a Hang- és humoroskola előadássorozatok alkalmával évről évre előadásokat tartok a hangokról és a humorról. Ha jól számolom, nagyjából hetvenöt előadást tartottam az elmúlt csaknem harminc év alatt. Ezekből azután kiválasztom, hogy melyik lenne jó ide a nyári akadémiára, ami érdekes lehet a vajdasági pedagógusoknak. Kezdetben fizika és zenei témájú előadásokat is tartottam, de egyre inkább beszövődött a humor. Nálam a hang és a humor valahogy mindig találkozott. Úgy érzem a humor nélkül nem igazán tudok funkcionálni. A zeneakadémián is úgy tanítok, hogy közben sokat nevetünk. Ha beugrik egy poén, azt nem tartom magamban. Némelyik meredek, és nem mindegyik megy át a hallgatójához, de vállalom és kimondom. 
Egyáltalán honnan jött az, hogy a humorral foglalkozzon? 
– Onnan jött, hogy sok butaságot mondtak emberek a humorról, ugyanakkor sok jó könyvet olvastam. Bagdy Emőkével nagy munkát végeztünk, amikor megírtuk a Ma még nem nevettem című kötetünket. Azután úgy gondoltam, előnyt adok a humornak. Nem könnyű a humorról elmélkedni, és igazán humoros poénokat kitalálni. Azt szeretem, amikor spontán jön egy ötlet, ott és akkor élőben, és azon együtt tudunk nevetni a közönséggel. Olyan előadásom is volt a zeneakadémián, hogy el kellett bújnom a paraván mögé, annyira rám jött a nevetés. A kollégák, a hallgatók, mindenki nevetett. Végül nem bírtam, bocsánatot kértem és azt mondtam, most ki kell mennem nevetni. Az ilyen pillanatokat nagyon élvezem.
A feleségével minden évben eljönnek a nyári akadémiára és előadásokat tartanak. Mondhatni, hogy ez egy családi program lett? 
– Egy idő után megemlítettem, hogy a feleségem iskolaorvos, így őt is elhívták a nyári akadémiára előadónak, és azóta együtt jövünk, mindig új témákkal. Időnként pedig a régebbi témákra is visszatértünk, mert az ember nem gondolja feltétlenül ugyanazt ma, mint tíz évvel ezelőtt. 
Különböző témákat dolgoznak fel. Hogyan képzeljük el? Otthon együtt készítik az előadásokat? 
– Nem igazán. Beszélgetünk róla, inkább számítástechnikailag segítjük egymást, és képeket ajánljunk egymásnak a prezentációhoz. Néha persze megfogalmazunk egy-két kritikát a másik számlájára. 
Új könyve, az Akarsz nevetni? És mosolyogni?! Pap Janó néven jelent meg. Miért választotta ezt a nevet? 
– A magyar nyelvben él a papjancsi kifejezés, ami a poéngyilkos szinonimája lett, és Papp Jancsi tényleg létezett. Kérdezték is tőlem, hogyan tudok ilyen névvel a humorról értekezni. A Janó végül onnan jött, hogy a tanítványaim, a barátaim, és a családom is így hív. 
A könyvben Sajdik Ferenc illusztrációi láthatóak. Hogyan került sor az együttműködésre? 
– Szerettem volna, ha Sajdik Ferenc külön a könyvhöz készít illusztrációkat. Ez volt a terv. Bele is egyezett, csak azután lebetegedett, kórházba jutott és sajnos elhunyt. A halála előtt még üzeneteket váltottunk, és abban maradtunk, hogy a meglévő rajzaiból válogathatok. Szerintem abszolút működnek, beleillenek a könyvbe. Azt is ajánlotta, hogy használjuk a karikatúráit, így került bele például Kosztolányi és Karinthy portréja. Két nagy irodalmárunk nagyon is tudta megviccelni egymást. Ajánlom mindenki figyelmébe Kosztolányi: Nyár, nyár, nyár című versét, amivel Karinthynak üzent, a verssorok kezdőbetűinek összeolvasásával. 
Sajdik Ferenc sajnos nem érte meg a könyv megjelenését...
– A kész könyvet már nem látta, így az most végül emléket állít neki. Amikor meghalt, írtam egy megemlékező szöveget, hogy biztosan a mennyországba került, ahol az angyalokat rajzolja az ő stílusában, akik ehhez ki tudja mit szólnak. Nagyon sajnálom, hogy így történt, mert a lelkemnek kedves, világraszóló találkozás lett volna együtt bemutatni a könyvet. Sajdik Ferenc a magyar művészet különleges figurája volt. 
Sokféle humorról tartott előadást a nyári akadémián. Önnek melyik a kedvenc humor fajtája?
– Az önépítő, mert én már semmit sem akarok lerombolni, inkább megúszni.