Az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének nyári akadémiáján a pedagógusok a Spacebuzz Oktatási Programba is betekintést nyerhettek. Ehhez kapcsolódóan az MTTK udvarán egy szimulátorba is beülhettek, amelyben virtuális szemüvegen keresztül megfigyelhették az, hogy mit látnak az űrhajósok. A szimulátor kipróbálása mások számára is nyitott volt, bárki betérhetett és néhány percben, a NASA-felvételeit látva, megtapasztalhatta az élményt, amit az űrhajósok éreznek a világűrben.
A program voltaképpen egy komplex űrkalandot foglal magába, amivel leginkább a tanulókat célozzák meg, és a környezetvédelem fontosságára hívják fel a figyelmüket. Mindebben Morphy, a program cuki kabalafigurája van a segítségükre, aki a történet szerint a Morfia bolygóról származik. A programot Zentai István, a Spacebuzz Hungary Oktatástámogató, Klíma- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány ügyvezetője mutatta be, vele beszélgettünk erről az izgalmas, látványos űri kirándulásról, és a nyári akadémián való részvételről.
– Nagy öröm a számunkra, hogy lehetőségünk nyílt jelen lenni a nyári akadémián. Ennek előzménye, hogy egy egri szakképzési konferencián találkoztunk De Negri Ibolyával, az ÉMPE elnökével, és meghívott bennünket. Mi azért jöttünk elsősorban, hogy a továbbképzésen levő pedagógusoknak bemutassuk ezt a programot. Hiszen nemcsak Magyarországon működik, hanem a határon túli magyarlakta területeken is elérhetővé válhat, és azt szeretnénk, ha minél több itteni iskola csatlakozna a programunkhoz.
Mit foglal magába ez a virtuális űrutazás?
– Beülünk a szimulátorba, feltesszük a VR-szemüveget. Innentől kezdve kényelmesen hátra kell dőlni, elengedni magunkat, és mindenfelé nézelődni, le-fel körbe-körbe, mint a valós életben, mert egy ún. passzív 360 fokos VR-élményben lehet részünk. Ez azt jelenti, hogy a látottakat nem tudjuk irányítani, mint a játékokat. Azt látjuk, hogy egy kapszulában ülünk, űrruha van rajtunk, és egy kötött pályán haladva repülünk a nemzetközi űrállomás körül, megközelítőleg négyszáz kilométerre a Földünktől. Közben megcsodálhatjuk az űrállomásnak, mint műszaki alkotásnak a fantasztikus összetettségét, hogy mire is képes az ember, és ami legszebb, a bolygónkat is láthatjuk az űrhajós szemszögéből. Mi nem azt mondjuk, hogy a Földről csodáljuk az égboltot, a csillagokat, hanem a világűrből csodáljuk a Földünket.
A Spacebuzz Oktatási Programot Zentai István mutatta be
A programról mit fontos tudni?
– Először is azt, hogy ingyenes, csupán regisztrációhoz kötött. Az ún. STEAM módszertant alkalmazza, ami lényegében azt jelenti, hogy a reál és a humán szakokat szövi össze. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy tizenkét leckén, küldetésen keresztül viszik végig az általunk felkészített iskolai pedagógusok a gyerekeket, és miután néhány feltétel mellett ezeket teljesítették, akkor a szimulátort elvisszük az iskolákba. Ott azután a küldetéseket teljesítő tanulók beülhetnek és megtapasztalhatják az érzést, amit az űrhajósok éreznek, amikor az űrből megpillantják a Földet.
Videókban azt látni, hogy Kapu Tibor is az ügy mellé állt...
– Kapu Tibor és Cserényi Gyula is szinte elsőkként ültek ebbe a szimulátorba, még 2024-ben. Felkértem őket, hogy legyenek a program nagykövetei. Mint ahogyan ez Hollandiában és Németországban is van, hogy a nemzet űrhajósai a nagykövetek. Ők ezt örömmel vállalták, de a HUNOR programhoz kapcsolódó engedély nélkül, ez a mai napig nem valósult meg.
Az élmény, a látvány, a programnak csak egy része. Mik a fő céljai?
– A program legfontosabb célja a környezetvédelem. Az egész egy holland űrhajós, André Kuipers ötletéből jött, aki szerette volna minél több embernek megmutatni, hogy mit élnek át ők, amikor a világűrből nézik a Földünket, és látják a törékenységét is. Ezt a módszert overyi effectnek hívják. A világűr sötétjében a Földünk olyan, mint egy karácsonyfa gömbdísz, ami ugyebár törékeny. Az egyik fő célunk az, hogy a gyerekeket, a jövő generáció képviselőit érzékenyítsük, és ráébresszük őket arra, hogy mennyire sérülékeny a Földünk ökoszisztémája. Nem szeretem azt a kifejezést, hogy óvjuk meg a Földet, mert már megvan négy és fél milliárd éve, és továbbra is meglesz. Inkább azt mondanám, óvjuk meg a Földnek az életet biztosító körülményeit, a tiszta levegőt, a tiszta vizeket, a nyersanyagokat, az energiákat, és persze a járványoktól is mentesüljünk. Ez a program voltaképpen egy inspiráció, az űrön keresztül inspirálja a gyerekeket. Nem arra, hogy űrhajósok legyenek, még ha ez is a hívószavunk, inkább arra, hogy bármit tesznek az életben, azt vegyék komolyan, és tegyék felelősségteljesen, hogy a Földünk az ő unokáiknak, és a további generációknak is élhető legyen.
A másik fontos célunk a tanulók terelgetése a természettudományi ág felé. Ez egy európai-szintű, vagy azon túlmutató gond, hogy kevesen választják a természettudományokat. Holott az emberiség előtt álló legnagyobb problémák – energiaválság, klímaváltozás, járványok, nyersanyaghiány – a természettudományok szakembereitől várják a megoldást. Minden tiszteletem a humán tárgyak szakemberei iránt, de ez így van. És hiába működnek a jó egyetemek, ha nincsenek diákok, akik oda mennének. A mai idők olyanok, hogy a tanulókat már tizenéves korban serkenteni kell, hogy eldöntsék, mivel szeretnének foglalkozni a jövőben. Ami pedig bennünket illet, ha mondjuk néhány évtized múlva valaki azt mondja, a pályaválasztáshoz hozzájárult az, hogy a suliban volt ez a program, akkor ez nekünk megérte.
Nyitókép: Páratlan élményben lehetett részük azoknak, akik kipróbálták a virtuális űrutazást/Fotó: Lukács Melinda
