Az ÉMPE nyári akadémiáján a pedagógusok előadásokat hallgathattak és csoportokra osztva, műhelymunkákon vehettek részt. A pedagógia témakörét választó csoport a tanári tevékenységekhez és az osztályközösségi folyamatokhoz kaphatott útmutatót. Az előadó, a foglalkozásvezető, dr. Kispál Dániel, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Nyelvi- és Irodalomtudományi Intézetének egyetemi adjunktusa volt, aki az új idők nehézségeire és lehetőségeire hívta fel a figyelmet, amik próbára teszik a tanárokat.
Hogyan zajlott a csapatmunka?
– A résztvevőkkel összesen öt alkalommal találkoztunk. A tematika kialakításakor arra törekedtem, hogy a 21. század legégetőbb, legfontosabb pedagógiai kihívásait, kérdéseit járjuk körbe, hiszen ezek feldolgozása elengedhetetlen a mai pedagógusok számára. A tanároknak kulcsfontosságú ezekkel a témákkal foglalkozniuk.
Mely témákról van szó?
– Ilyen például a konstruktivizmus és a konstruktivista pedagógia, amely jelenleg a neveléstudomány egyik legmeghatározóbb és leginkább előremutató paradigmája. Szó volt továbbá a kooperatív technikákról és a projektmódszerről is. Kiemelt figyelmet fordítottunk az infokommunikációs technológiák és a mesterséges intelligencia jelenlétére, górcső alá véve azt, hogy ezek mekkora változásokat hoznak a pedagógusok mindennapjaiba, miként integrálhatók hatékonyan a tanításba, és hogyan érdemes mindehhez hozzáállni. A videojátékokról is beszélgettünk, hogy mily módon lehet hasznosítani a tantárgypedagógiában. Ez úgymond egy magas labda, de az oktatásnak mindenképpen érdemes lecsapnia, hiszen rengeteg gyerek játszik, és valahogy meg kellene próbálnunk ezt hasznosítani. Lehet persze játszani pusztán az élményért is, de szerintem megtalálhatjuk azt a részét, oldalát is, amit a tanulás szempontjából hasznossá tehetjük.
Milyen módszerekkel dolgozott a csoport?
– Mivel magyartanár vagyok, közel áll hozzám a drámapedagógia is, amihez nagyon jól illenek ezek a témakörök, így azzal is foglalkoztunk. A tematikát ugyanakkor szándékosan úgy alakítottam ki, hogy ahhoz a különböző szakos kollégák – a matematika-, a nyelv- és magyartanárok – ugyanúgy kapcsolódni tudjanak. A témákat nem minden esetben különítettük el élesen egymástól, és egy kicsit egymásba csúsztattuk a dolgokat, de nagyon jó volt a csoportdinamika, és sikerült összehangolódnunk. Együtt gondolkodtunk, beszélgettünk, meghallgattuk egymást, és megosztottuk egymással a tapasztalatainkat. Az alkalmakat eredetileg úgy építettem fel, hogy az elején egy harminc perces gondolatébresztő előadást tartsak. Bevallom, hajlamos vagyok túllépni az időt, ezért megkértem a résztvevőket szóljanak, amikor túlzásba viszem. Azután pedig áttérünk a workshop jellegre és feladatokat oldottunk meg játékosan. Ez volt a terv, de végül minden rugalmasabban alakult.
Tekintettel a világunk és a technológia változására, szükség mutatkozik-e az oktatás változtatására?
– Mindenképpen szükség van rá. Ezt az időszakot úgy látom, hogy egy nagy paradigmaváltásban vagyunk benne, ami akkora horderejű, mint mondjuk anno a könyvnyomtatás feltalálása és a könyvek elterjedése volt. Mivel ez épp zajlik a világban, még nincs meg a történeti távlat, az időbeli távolság, hogy objektíven tudjunk rálátni. Itt a nyári akadémián arról is beszéltünk, hogy olyan az oktatás, mint egy lomha mamut. Ha változik, akkor azt nagyon lassan teszi. Ahhoz, hogy mérhető változás menjen végbe, szükség van minimum tizenöt évre. Szerintem, ahogy az új tanári generációk érkeznek a pedagógusi szakmába, úgy hozzák magukkal a változást is, a technológiákhoz közel álló attitűdöt, hogy például ne csak PPT-t használjunk, mert az már alap. Azt is megvitattuk a csoporttal, hogy a projektor, vagy a diavetítés már igazán nem is számít, annyira magától értetődő. Ha nincs, gyakran hiányzik is. Fontos téma továbbá a mesterséges intelligencia kérdése, hogyan tudjuk felhasználni, hogyan állíthatjuk a szolgálatunkba. Azt gondolom, hogy erre már formálódnak a válaszok, de még gyerekcipőben jár az egész terület. Egyelőre a pedagógusok is csak kapkodják a fejüket, hogy mit és hogyan kellene tenni, hiszen minden évben történik valami nagy változás. Mit kezdjünk például azzal, ha a diáknak házi feladatul adjuk, hogy írjon egy fogalmazást, és utána a ChatGPT-t és a társait olvassuk vissza. Vajon van még értelme a szakdolgozatoknak? Ezeken a dolgokon erősen kellene gondolkodni, hogy amit tovább vinnénk, annak legyen értelme.
Nyitókép: Dr. Kispál Dániel a nyári akadémián/Fotó: Lukács Melinda
