Egy szabadtéri rendezvény megtartása több rizikót is magában rejthet, de leginkább az időjárás kiszámíthatatlansága az, ami közrejátszhat, és áthúzhatja a terveket. A nyári rendezvények látogatottsága így sokban függhet az időjárástól. Márpedig egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy az évszakok igencsak szeszélyesek, és akár váratlan meglepetéseket is tartogathatnak, például egy hirtelen jövő vihart, ami elég nagy csalódást okozhat. A Szabadkai Magyar Rádió élő, terepi Rádiódiszkója is olyan műsor, aminek a sikeressége múlhat az időjáráson. Egy évben egyszer tartják meg, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy aznap milyen nap köszönt ránk. Régebben előfordult, hogy pont akkor, az évszakhoz képest hűvös, esős idő volt. Ezúttal ez nem fenyegette az estet, de a kánikula annál inkább, hiszen már huzamosabb ideje tart a hőség, ami megviseli az emberi szervezetet. Szerencsére estefelé elviselhetőbb a hőmérséklet, és így volt ez csütörtökön is. A tikkasztó nappali hőség után az alkonyat némi megkönnyebbülést hozott, és pont úgy, mint régen, egyszer csak mindenhonnan emberek bukkantak elő, és lassan benépesült a tópart, a Vigadó nagyteraszának az a szárnya, ahol egykor az Amfora diszkó működött.
Kiss János Manó Palicson
A helyszín nem véletlen, Kiss János Manó itt is engedett zenét, és a diszkó sok fiatal kedvenc szórakozóhelyévé vált. Régebben a diszkókban, így az Amforában is, barátságok, szerelmek szövődtek, amik a mai napig is tartanak, így egyrészt a helyszín, másrészt pedig a diszkózene is sokakban szép emlékeket ébreszt. Régebben ez így volt: csütörtökön szinte szabályszerűen a Rádiódiszkót hallgattuk, ez jelentette a ráhangolódást, a bemelegítést a hétvégéhez, amikor a rádióban hallott zeneújdonságokra táncolhattunk is. Az idők azóta változtak, diszkó már nincs, de még van Rádiódiszkó, Manó pedig immár nem az új, hanem a régi, illetve az akkori új zenét engedi. Ezért is varázslatos az élő Rádiódiszkó, amikor a műsort élőben sugározzák az Amfora elől, mert egy kicsit visszarepít az időben. Ez egy ünnep, amikor azt ünnepeljük, hogy még mindig együtt lehetünk és diszkózhatunk. Amikor megszólalnak a régi zeneszámok, és kigyúlnak a fények, az egykori diszkókirálynők és királyok újra táncra perdülnek. Ez semmit sem változott. Kiss János Manó pedig ismét kitett magáért, a repertoáron volt Madonna, Michael Jackson, Modern Talking, C. C. Catch, a Queen, a UB40 és az AC/DC, közben nem maradhatott el a Mambo No. 5, a Chihuahua, a Lambada, a Linda Linda, a Bella Ciao és Bill Haley Rock Around the Clockja sem, sőt belegondolhattunk abba, hogy Petőfi Sándor is lehetett volna rocksztár, hiszen egy újdonságot is hallhattunk, a Szeptember végén című versének mesterségesen megzenésített változatát.
Az idei élő Rádiódiszkó látogatottságára nem lehetett panasz, megtelt a nagyterasz, sokan eljöttek, és úgy látszik, évről évre nagyobb az érdeklődés az est iránt. Az idén padokat is kihelyeztek a sétányra, lehetett venni üdítőt és lángost is. A legjobb az egészben a szabadság érzése, a diszkó ugyanis olyan hely, ahol nincsenek kötelező tánclépések, itt mindenki tud táncolni, és senki sem túl idős ahhoz, hogy jól érezze magát. A lényeg a kikapcsolódás, a szórakozás.
Nyitókép: Egy kis piknikhangulat a diszkóesten/Fotó: Lukács Melinda
