Hollywood kapuja is megnyílt előtte

A jugoszláv térség egyik legkiemelkedőbb színésze mindenképpen Rade Šerbedžija, aki nemcsak hazai terepen, hanem Hollywoodban is nagy népszerűségre tett szert. 1946. július 27-én született a mára alig száz lelket számláló horvátországi Bunićban, szerb szülők gyermekeként. Jugoszlávia szétesésével így ő sem úszta meg a nemzeti kisajátítást, egyik oldalról sem. Amikor a színészt a hovatartozásáról kérdezik, azt mondja egyszerre tartja magát horvátnak, szerbnek és jugoszlávnak. Nem az ún. jugo-nosztalgia értelmében, inkább oly módon, hogy szívesen tölt időt az egykori Jugoszlávia valamennyi tagállamában. 
Nem volt mindig egyértelmű, hogy színész lesz. Apja azt szerette volna, ha a mérnöki vagy az orvosi hivatást választja. Őt azonban jobban érdekelte a foci és az irodalom. Azon gondolkodott, hogy focista, író vagy esetleg újságíró legyen. A színészet győzött, de a focizást nehezen adta fel. Egyik interjújában arra emlékezett vissza, hogy épp kint focizott, megfeledkezve arról, hogy bemutatója van, a tanára pedig szinte szó szerint a fülénél fogva húzta be a színházba. Az apja végül is megbékélt fia választásával, büszkén hallgatta a dicséreteket, de ő maga nem ment el egyik premierjére sem. Rade Šerbedžija erről is egy interjúban beszélt, azt mondta az apja jól tudta, hogy akit a színpadon lát, az valaki más, ő pedig a fiát a fiaként akarta látni. Vele ellentétben az anyja árgus szemekkel kísérte a fia karrierjének kibontakozását, ami viszont feszélyeztette a fiatal Rade-t. Amikor a III. Richárd bemutatójára készült, megkérte az anyját, hogy ne menjen el, mert amikor meglátja lámpalázas lesz. Az anyja ezt megígérte, de nem teljesítette. Šerbedžija épp egyik monológját próbálta mély átéléssel mondani, amikor megpillantotta az anyját a hetedik sorban, ahogy próbál az előtte ülő mögé bújni. Az elmondása szerint azonnal összezavarodott és kizökkent a szerepből. Ennek ellenére III. Richárd és Hamlet alakítása is nagy ismertséget hozott a számára, sőt mindkét szerepet pályája későbbi fázisában is eljátszotta. Akkortájt a filmvilág kapuja is megnyílt előtte, egyre több filmben játszott, egyre fontosabb karaktereket megformázva. Titót és Teslát is alakította.

Rade Šerbedžija filmes pályája voltaképpen két részre osztható. Egyik az egykori jugoszláv területre vonatkozó alkotásokban való szereplése, a másik pedig a hollywoodi karrierje. A kilencvenes évek új fejezetet nyitottak a számára. Az 1994-es Eső előtt című macedón film meghozta számára a nemzetközi elismerést, ezek után pedig európai és amerikai alkotásokban is játszott. Világhírű sztárokkal forgathatott egyebek közt Az Angyal, a Tágra zárt szemek, a Mission: Impossible 2., az Űrcowboyok, a Blöff, A csendes amerikai, a Batman: Kezdődik!, a Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész, az X-Men: Az elsők, A vér és méz földje, az Elrabolva 2., és a Herkules legendája című filmekben. Igaz, hogy általában negatív szerepekben láthatjuk, de Hollywoodban a karakterszínészek is megbecsültek, ha pedig szükség volt kelet-európai vagy balkáni „gazfickóra”, a rendezők számíthattak rá. A pályája során számos ismert rendezővel dolgozott, mások mellett Eduard Galićtyal, Goran Markovićtyal, Živojin Pavlovićtyal, Lordan Zafranovićtyal, majd pedig Stanley Kubrickkal, Clint Eastwooddal, Guy Ritchie-vel, Christopher Nolannal, és Angelina Jolie-val. A sztáréletről ugyanakkor azt állítja, hogy nem neki való. Hollywood amennyit ad, annyit el is vesz. A csillogás nem az ő világa, az örömet inkább a hétköznapokban, a családjával és a hétköznapi emberek közt találja meg. Szeret beülni a kávézókba és szereti hallgatni az embereket. Bármennyire is menő Hollywood, neki hiányzott az Adriai-tenger, de szeretettel gondol minden városra, ahova jó emlékek fűzik. 
A palicsi filmfesztiválon a Lifka-díjat 2018-ban vette át, Brian Cox társaságában. Ekkor Rade Šerbedžija arról beszélt, hogy számára Szabadka kiváltképp fontos város, és fontos állomást jelentett az életében. Mint mondta, itt csúcsosodott ki a színházi karrierje, amikor Ljubiša Ristićtyel dolgozott és itt ismerte meg második feleségét, Lenka Udovički rendezőt, akiről nagy rajongással, elismeréssel és szeretettel szólt. A palicsi filmfesztivál után néhány hónappal el is kísérte a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Desiré fesztiváljára. Amiből még Rade Šerbedžija nem maradt ki, az a Hunyadi sorozat, itt Brankovics György szerb despota szerepében láthatjuk. 
A sikeres filmes pályája mellett nem mondott le az irodalomról sem, verses köteteket adott ki, előadói esteket tartott. Azt állítja, látja az embereken, hogy szükségük van az irodalomra, a versekre. A színészetről pedig azt mondja, hogy a számára olyan, mint egy őszinte vallomás, legyen szó egy mély monológról vagy csupán egy tekintetről.