Nem egészen egy évtizede még 500 család részesült szociális támogatásban a város területén, mára a kétezret is meghaladja a számuk. Korábban azon családoknak nyújtott segélyt a helyi Szociális Központ, amelyek képtelenek voltak kitörni a szegénységből, nem részesültek egészségügyi ellátásban, nem volt módjukban iskoláztatni gyermekeiket. Mára túlnyomórészt a tranzíció áldozatai szorulnak segélyre, lakással rendelkező, rendes higiéniai körülmények között élő személyek, akik egyik napról a másikra utcára kerültek, munka nélkül maradtak, és ideiglenesen vagy tartósan képtelenek megtalálni helyüket a beszűkült munkaerőpiacon.
Szerbiában történelmi csúcsot döntött a munkanélküliek száma, Zomborban a munkanélküliségi ráta 54,11 százalékos, s hasonló a helyzet más régiókban is. Az önhibájukon kívül foglalkoztatás nélkül maradtak szociális lecsúszására jellemző, hogy miután szociális ellátásuk munkanélküli segélyről átminősül szociális segéllyé, már nem egy személy ellátásáról kell az államnak gondoskodnia, hanem családokról. Így a Zomborban nyilvántartott, közel 2200 szociális segélyből élő személy mögött ott állnak a családtagjaik is, így a támogatottak száma voltaképpen hatezer körülire tehető. Mellettük vannak még olyanok, akik egyszeri pénzsegélyben részesülnek a Szociális Központ által a városi költségvetésben biztosított eszközökből.
Az érzékeny témával kapcsolatosan a zombori SOinfo.org portál a következő napokban részletesen kíván foglalkozni a helyi Szociális Központ munkájával, feladatkörével és az ellátások különféle módozataival. Nem elsősorban az érintettek tájékoztatása érdekében, hanem hogy felhívja a figyelmet azokra a problémákra, amikre az intézmény a különböző hatóságokkal együttműködve megoldásokat keres, illetve kínál.
