A többségi orosz tulajdonban lévő Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) helyzetét mielőbb rendezni kell, akár államosítással is, ha más megoldás nem kínálkozik – vélik a Beta hírügynökségnek nyilatkozó közgazdászok. Szerintük az, hogy Szerbia az Egyesült Államok döntésére vár a szankciók újabb elhalasztásáról vagy bevezetéséről, jelentősen nehezíti a vállalat működését.
A Momentum Securities brókercég képviselője, Nenad Gujaničić úgy véli, hogy az amerikai Pénzügyminisztérium Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatala (OFAC) várhatóan csak az ukrajnai háború lezárását követően, egy szélesebb geopolitikai megállapodás részeként rendezi a NIS ügyét Oroszországgal.
Ugyanakkor nem zárta ki újabb amerikai „meglepetések” vagy szigorítások lehetőségét sem, ahogyan tavaly októberben is váratlanul vezettek be szankciókat.
– Ez egy olyan geopolitikai kérdés, amelyet Szerbia nem tud eldönteni. Ha állást foglalna, vagy a Nyugat, vagy Oroszország mellé sorakozna fel, erre pedig a jelenlegi hatalom politikai okokból nem hajlandó. Ezért inkább vár és reménykedik – fogalmazott Gujaničić.
Hozzátette, hogy a Gazprom és a Gazprom Nyeft – amelyek a NIS részvényeinek 56,15 százalékát birtokolják – érthető módon nem akarnak megválni tulajdonrészüktől pusztán amerikai nyomásra és a szankciókkal való fenyegetés miatt.
Szerinte tévesek azok az állítások is, amelyek szerint a NIS részvényeseinek legutóbbi közgyűlésén napirendre kellett volna tűzni az orosz tulajdonrész értékesítését.
– Ez nem a közgyűlés hatásköre. Ahogyan egy kisrészvényes sem köteles tájékoztatni a többségi tulajdonost a részvényei eladásáról, úgy a többségi tulajdonosnak sem kell bejelentenie, hogy el kívánja adni a tulajdonrészét – mondta.
Gujaničić szerint Washington inkább tartalékolja ezt az ügyet az Ukrajnáról szóló végső tárgyalásokra.
Ennek példájaként említette az orosz Lukoil esetét, amelynek szintén meghosszabbították a határidőt az orosz tulajdon kivonására, noha az OFAC szerint már megfelelő vevőt is találtak.
– Olyan világban élünk, ahol az sem kizárt, hogy egy napon az amerikaiak és az oroszok ismét szövetségesek lesznek – jegyezte meg.
Úgy véli, Szerbia egyetlen érdemi lépése eddig az volt, hogy megteremtette annak jogi kereteit, miként járjon el, ha a NIS-re ténylegesen szankciókat vetnek ki.
Arra a felvetésre, hogy az államosítás sértené a nemzetközi jogot és Szerbia várhatóan pert veszítene, azt válaszolta: rövid távon fontosabb az ország energiabiztonságának megőrzése.
– Ez nyilván nem lenne ideális megoldás, de Szerbia jelenleg nem a legjobb, hanem a legkevésbé káros megoldást keresi. Már most is jelentős károkat szenved – mondta.
Hangsúlyozta, hogy Szerbia nem tudja befolyásolni az Egyesült Államok döntéseit, ugyanakkor kötelessége a lehető legkisebb veszteséggel kezelni a kialakult helyzetet.
Gujaničić szerint az sem jelentene érdemi változást, ha az állam a MOL-tól további öt százalékos részesedést vásárolna a NIS-ben, amivel tulajdoni hányada 29,87-ről mintegy 35 százalékra emelkedne.
– Ez nem növeli számottevően az állam jogait, inkább csak látszatintézkedés. Teljesen mindegy, hogy kitől vásárolják meg azt az öt százalékot – fogalmazott.
A szakértő bírálta az állam vagyonkezelését is. Példaként említette, hogy néhány nappal ezelőtt az állam 34,6 százalékos Energoprojekt-részvénycsomagját részvényenként 452,3 dináros áron, összesen tízmillió euróért értékesítette a Napred razvoja tulajdonosának, Dobroslav Bojovićnak, miközben szerinte már önmagában az Újbelgrádban, a Szerbia Palotával szemben fekvő telek értéke több százmillió euró.
Rámutatott arra is, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt az állam még nem volt hajlandó ugyanezeket a részvényeket 1500 dináros áron eladni, most viszont négyszer alacsonyabb áron vált meg tőlük, mert sürgősen pénzre volt szüksége.
Az üzlet nyomán Bojović részesedése meghaladta a 90 százalékot, ami lehetővé teszi számára a kisrészvényesek részvényeinek kötelező kivásárlását is ezen az áron.
Danilo Šuković közgazdász szerint sem a szerb, sem az orosz fél nem kezeli megfelelően a NIS ügyét.
– Mindkét fél tisztában van vele, hogy a NIS, különösen a pancsovai olajfinomító leállása katasztrofális következményekkel járna a szerb gazdaság számára. Ha ez valóban nemzeti érdek, akkor minden politikai szempontnak ezt kellene szolgálnia – hangsúlyozta.
Szerinte, ha Oroszország valóban Szerbia barátja, akkor figyelembe kellene vennie Belgrád érdekeit, és megoldást kellene találnia arra a helyzetre, amikor a NIS már nem működhet orosz többségi tulajdon mellett.
– Ha erre az orosz fél nem hajlandó, akkor Szerbiának kell lépnie, és akár államosítással megvédenie a polgárok és a gazdaság érdekeit – mondta.
Hozzátette, hogy egy esetleges államosítás során az orosz felet természetesen kártalanítani kellene, hogy ne keltsék azt a benyomást, hogy tulajdonát egyszerűen elvették.
Šuković szerint a probléma az, hogy a szerb vezetés politikai megfontolásokból még fel sem meri vetni ezt a lehetőséget Moszkvának, miközben az orosz fél sem tájékoztatja Belgrádot arról, kivel és miről tárgyal a NIS jövőjéről.
– A hatalom a saját politikai érdekeit a közérdek elé helyezi. Ez a korrupció lényege, és emiatt jutottunk zsákutcába – fogalmazott.
Az OFAC július 1-jén ismét meghosszabbította a NIS működési engedélyét, valamint a magyar MOL számára az orosz tulajdonrész megvásárlásáról folytatott tárgyalásokra, továbbá a horvát JANAF vezetéken keresztüli kőolajszállításra vonatkozó engedélyt.
Az amerikai pénzügyminisztérium hivatala immár tizedik alkalommal módosította a határidőket: ezúttal valamennyi engedélyt 30 nappal, július 31-éig hosszabbította meg.
Nyitókép: Elemzők szerint a szankciók körüli bizonytalanság egyre nagyobb terhet jelent az olajipari vállalatnak, a hosszú távú halogatás pedig Szerbia érdekeit is sérti (Fotó: Dávid Csilla felvétele)
