A rendszerbe másodpercenként legalább másfél köbméter ivóvizet szivattyúzunk, egyértelmű, hogy – a számos felhívás, kérelem és figyelmeztetés ellenére – továbbra sem bántok vele rendeltetésszerűen. Az észszerűtlen pazarlás miatt – annak érdekében, hogy megőrizzük drága kincsünket – kénytelenek vagyunk csökkenteni a nyomást a rendszerben – jelentették be a minap a vízgyár illetékesei. És lecsökkentették. Olyannyira, hogy a negyedik emelet felett már a vécétartály sem töltődik, tusolásról pedig szó sem lehet. A negyedik emelet alatt sem töltődnek a tartályok, legalábbis a modernebbek, amelyeknek az öblítőszelepét maga a benne levő víz súlya zárja el. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a városban több százezer vécétartály egyszerre, folyamatosan engedi át magán azt a kevés vizet, amely belecsorog…
Felvetődik a kérdés, hogy miért kell csökkenteni a nyomást? Hogy megmaradjon a víz? A Dunában, ahonnan szivattyúzzák? Nem lenne észszerűbb személyre szabott árazással korlátozni a fogyasztást? Azok, akik a medencéiket töltik fel ivóvízzel a peremvárosokban, fizessenek tízszer vagy akár hússzor nagyobb árat a vízért, őket a vízóra mutatója gyorsan lebuktatná. Egyértelmű az is, hogy egy ilyen irányú változtatás valakiknek nagyon nem felelne meg.
