A második világháború idején az élelmiszerhiány miatt főként Angliában számos közösségi kert született, és az emberek elhagyatott foghíjtelkeken, városi udvarokon haszonnövényeket termesztettek. Ezek a Victory Gardenek, vagyis Győzelmi kertek később Amerikában és Európában is megjelentek, de a mai értelemben vett közösségi kertek a 60-as évek mozgalmainak köszönhetők. Magyarországon elsősorban a nagyobb városokban kezd meghonosodni ez az önszerveződő mozgalom, amelynek keretében magánemberek önkéntes közössége parlagon heverő, elhagyott telkeket művel meg, és zöldséget, virágot, fűszernövényeket, gyümölcsöt termeszt rajta. A közösségi kertekben a terményeket a tagok többnyire saját fogyasztásra állítják elő, de a környezettudatos kertészkedés és a korábban gondozatlan terek aktivizálása mellett nagy hangsúlyt fektetnek a közösség építésre is.
A mi országunkban nagyon sok gazos telek kínálja magát, hogy közös munkával új életet kapjon, csupán egy kis szervezés és néhány szerszám kell hozzá. Mégsem vagyok optimista e tekintetben, mert úgy látom, azok, akik leginkább rá lennének szorulva a gazdálkodásnak erre a formájára, sokszor még a saját kertjüket sem művelik meg. Aztán meg, ha ki is alakulna egy ilyen közösségi kert, könnyen lehet, hogy a munka gyümölcsét mások szüretelik le.
De azért olyan mesés lenne belevágni…
