Reggelente még csípős fagyok vannak, de amikor hétágra süt a nap reggeltől estig, mint tegnap és tegnapelőtt, már nem lehet letagadni, hogy lassan mégis tavaszodik. Nem néztem még a fák rügyeit, hogy megduzzadtak-e , de már megvettem a tavaszi permetezéshez szükséges szereket, és napokban el is végzem a munkát. Ahogy valamikor jómagam is hallottam az idősebbektől: olyan szép az idő, hogy bűn benn ücsörögni a szobában, ki kell menni a napra még akkor is, ha még nem nagyon melegít. De úgy látszik, az állatok is így vannak ezzel. Tegnap először engedtem ki a tyúkokat az udvarra és egyből hatalmas gödröket kapartak. Szemben a szomszéd is kiengedte a tyúkokat, de azt láttam, hogy bizony kiszöktek a kertbe is, és ők persze nem tudják, hogy a hatalmas térség nem mind az övék. A szomszédja kis idő múlva át is ballagott hozzá, hogy nem bánná ha becsukná az állatokat, mert a tyúkok bizony az ő kertjében kötöttek ki és keményen megcsipkodták a már serkenőben levő herét. Szerencsére nem lett veszekedés az ügyből, régóta ismerik egymást, és tudják, hogy az ilyesmi előfordul, és hogy tavasz közeledtével nem csak az aprójószágra kell vigyázni, hanem a kutyákra is mert pillanatok alatt tönkre tudják tenni a gyenge vetést.
