Bejön egy nem túl elegánsan öltözött, de nem is kopottas fiatalember a boltba, megkerüli a kassza előtt várakozók sorát, mondván, csak egy pakli cigarettát vesz, és már kéri is a füstölnivalót a kasszás hölgytől. Aztán már csak azt látom, hogy vaskos pénzköteget perget ujjai között, az egykori devizaüzérek rutinjával forgatja az ezreseket, hosszan, laza lezserségnek álcázott bunkósággal, majd elővarázsol egy kétszáz dináros bankjegyet a kötegből, a pultra ejti, a félbehajtott bankókat pedig hanyagul becsúsztatja nadrágja farzsebébe.
Másik üzlet, másik fiatalember. Ez már kosárral vásárol, két dobozos sör van az alján. Bár a kassza előtt ki van írva, hogy az árut szíveskedjen a kedves vevő a kosárból a pultra rakni, ő vagy nem kedves vevő, vagy olvasni nem tud, az előző vásárló cuccai mögé rakja a bevásárló kosarat, majd kezdetét veszi a bankópergetési mutatvány, oda-vissza hajtogatja a bankjegyeket, mintha nehezen tudná kiválasztani a megfelelő címletűt, végül csak megleli, és – ez az újítás – belehajítja a kasszás előtt a kosárba, de olyan undorral, mintha valami ocsmány anyagot rázna le az ujjairól. A pénzköteg persze most is a farzsebben landol. Odahaza bizonyára a szalmazsák is tele van vele.
